Bár a nevelési év május 31-én véget ért, a Kipp-Kopp Óvodában most is gyerekzsivaj, nevetés, kisbiciklik és motorok, önfeledt pancsolás hangja tölti be az udvart. A legtöbb családban meg tudják oldani a gyerekek felügyeletét, így az öt csoportból csupán kettő működik a nyáron. „Mindent megteszünk, hogy számukra is tartalmas és örömteli időtöltést biztosítsunk” – mondja Lődi Jánosné intézményvezető.
Amikor lehet, kint vannak az eldugott kis édenkertnek tűnő, árnyékos udvaron. Minden nap fürdenek a kerek medencében, és ebéd után a besötétített tornateremben pihennek, mert itt van a leghűvösebb.
Egyébként öt csoportban 142 gyerek jár a Kipp-Kopp oviba, ahol tizenegy pedagógus, köztük egy gyógytestnevelő foglalkozik velük. Ennél jóval magasabb volt a létszám a barakk épület 2003-as bezárása előtt, amikor kilenc gyerekcsoporttal működött az óvoda. Az akkori döntés következményeként igen nehéz helyzetbe kerültek. Mivel sokan azonosították az intézményt az elöregedett és veszélyessé vált barakkal, azt gondolták, az egész ovi bezárt.
A bontásra váró barakk valóban eltakarja a külvilág elől az igényesen és barátságosan berendezett újabb épületszárnyat és a város legszebb óvodaudvarát is. A Kipp-Kopp eldugott helyen, a központtól viszonylag távolabb található. „Nekünk duplán meg kell dolgoznunk azért, hogy a szülők a mi óvodánkat válasszák” – vélekedik Takácsné Simonics Judit vezető-helyettes. És mivel tapasztalatuk szerint a döntésben legnagyobb szerepe az ismerősöktől és barátoktól hallott véleményeknek van, a Kipp-Koppban azt tartják: az elégedett szülő a legjobb reklám.
A szülői elégedettséget 2001 óta mérik is. Méghozzá igen jó eredményekkel. A minden esetben 90% feletti mutatók és a nagyon együttműködő, segítőkész szülői háttér alapozta meg az oviban azt a gondolatot, hogy működésük színvonaláról hivatalos tanúsítványt is szerezzenek, vagyis megpályázzák a minőségbiztosítási védjegyet. Erre az idei tanévben került sor, és a városi pedagógusnapon – elsőként a helyi oktató-nevelő intézmények közül – átvehették az OKKER Pedagógiai Szolgáltató Intézmény OKAIM védjegyét. Hogy milyen gyakorlati változásokat jelentett ez az életükben? Rendszerezték az eddig elvégezett munkát, áttekintették, miben eredményesek, végiggondolták, milyen rövidebb és hosszabb távú célokat érdemes maguk elé tűzniük, és közben sok mindenre rájöttek. Így például arra, hogy a szülők nem mindig tudják, mit is jelent a gyakorlatban a játékba integrált tanulás. Öt nyílt foglalkozáson mutatták be számukra, amelyek után konzultálni lehetett az óvónőkkel, akik elmondták, melyik tevékenységgel milyen fejlesztési célt szerettek volna megvalósítani. Egy másik elégedettségi felmérésből az derült ki, hogy kevéssé ismerik a szülők az óvoda testnevelési eszköztárát. Nem tudják, milyen sokféle és érdekes játszószert, fejlesztőeszközt sikerült összegyűjteni a szertárban, de azt sem, milyen komoly szakmai, módszertani megalapozottsággal foglalkoznak az oviban a testneveléssel. Ennek a bemutatása többféle hasznot is hozott. A szülők láthatták a gyereküket egy irányítottabb, szervezettebb, fegyelmet és összpontosítást igénylő foglalkozás közben. Azt is megfigyelhették, milyen nagy a különbség az egyes korcsoportok között a követelményeknek való megfelelésben, vagyis milyen nagy változáson mennek keresztül a gyerekek, amíg kiscsoportosból iskolaérett korba lépnek.
A szülők nemcsak a nyílt napokon vesznek részt szívesen. Aktív szerepet vállalnak a különleges programok, kirándulások szervezésében, az óvodaudvar rendben tartásában, és valódi partnerként vesznek részt a minőségbiztosítási rendszer fejlesztésében is. Sokszor nem várják meg, hogy az óvónők kérjenek segítséget, hanem maguk kezdeményeznek. Így jött létre a Vackor Klub, aminek délutáni összejövetelein csak az anyukák vehetnek részt, míg az apukák otthon vigyáznak a gyerekekre. A klubtagok havonta egyszer találkoznak az oviban, díszeket készítenek karácsonyra, farsangra, sütiznek, üdítőznek, és megbeszélik gyermeknevelési problémáikat is. A klub szeptemberben szervezte meg első közös kirándulását, amin azok a családok is részt vettek, akik előző nyáron már búcsút vettek az ovitól. Összesen hetvennyolcan voltak. Nem csoda, hogy a Vackor lett az Év Csoportra. A Díjra egyébként a szintén a szülőknek kellett pályázniuk. „Azt szeretnénk, ha ebben az óvodában a gyerekek, a pedagógusok és a szülők egyaránt jól éreznék magukat” – összegzi a beszélgetést Takácsné Simonics Judit.
Egyébként öt csoportban 142 gyerek jár a Kipp-Kopp oviba, ahol tizenegy pedagógus, köztük egy gyógytestnevelő foglalkozik velük. Ennél jóval magasabb volt a létszám a barakk épület 2003-as bezárása előtt, amikor kilenc gyerekcsoporttal működött az óvoda. Az akkori döntés következményeként igen nehéz helyzetbe kerültek. Mivel sokan azonosították az intézményt az elöregedett és veszélyessé vált barakkal, azt gondolták, az egész ovi bezárt.
A bontásra váró barakk valóban eltakarja a külvilág elől az igényesen és barátságosan berendezett újabb épületszárnyat és a város legszebb óvodaudvarát is. A Kipp-Kopp eldugott helyen, a központtól viszonylag távolabb található. „Nekünk duplán meg kell dolgoznunk azért, hogy a szülők a mi óvodánkat válasszák” – vélekedik Takácsné Simonics Judit vezető-helyettes. És mivel tapasztalatuk szerint a döntésben legnagyobb szerepe az ismerősöktől és barátoktól hallott véleményeknek van, a Kipp-Koppban azt tartják: az elégedett szülő a legjobb reklám.
A szülői elégedettséget 2001 óta mérik is. Méghozzá igen jó eredményekkel. A minden esetben 90% feletti mutatók és a nagyon együttműködő, segítőkész szülői háttér alapozta meg az oviban azt a gondolatot, hogy működésük színvonaláról hivatalos tanúsítványt is szerezzenek, vagyis megpályázzák a minőségbiztosítási védjegyet. Erre az idei tanévben került sor, és a városi pedagógusnapon – elsőként a helyi oktató-nevelő intézmények közül – átvehették az OKKER Pedagógiai Szolgáltató Intézmény OKAIM védjegyét. Hogy milyen gyakorlati változásokat jelentett ez az életükben? Rendszerezték az eddig elvégezett munkát, áttekintették, miben eredményesek, végiggondolták, milyen rövidebb és hosszabb távú célokat érdemes maguk elé tűzniük, és közben sok mindenre rájöttek. Így például arra, hogy a szülők nem mindig tudják, mit is jelent a gyakorlatban a játékba integrált tanulás. Öt nyílt foglalkozáson mutatták be számukra, amelyek után konzultálni lehetett az óvónőkkel, akik elmondták, melyik tevékenységgel milyen fejlesztési célt szerettek volna megvalósítani. Egy másik elégedettségi felmérésből az derült ki, hogy kevéssé ismerik a szülők az óvoda testnevelési eszköztárát. Nem tudják, milyen sokféle és érdekes játszószert, fejlesztőeszközt sikerült összegyűjteni a szertárban, de azt sem, milyen komoly szakmai, módszertani megalapozottsággal foglalkoznak az oviban a testneveléssel. Ennek a bemutatása többféle hasznot is hozott. A szülők láthatták a gyereküket egy irányítottabb, szervezettebb, fegyelmet és összpontosítást igénylő foglalkozás közben. Azt is megfigyelhették, milyen nagy a különbség az egyes korcsoportok között a követelményeknek való megfelelésben, vagyis milyen nagy változáson mennek keresztül a gyerekek, amíg kiscsoportosból iskolaérett korba lépnek.
A szülők nemcsak a nyílt napokon vesznek részt szívesen. Aktív szerepet vállalnak a különleges programok, kirándulások szervezésében, az óvodaudvar rendben tartásában, és valódi partnerként vesznek részt a minőségbiztosítási rendszer fejlesztésében is. Sokszor nem várják meg, hogy az óvónők kérjenek segítséget, hanem maguk kezdeményeznek. Így jött létre a Vackor Klub, aminek délutáni összejövetelein csak az anyukák vehetnek részt, míg az apukák otthon vigyáznak a gyerekekre. A klubtagok havonta egyszer találkoznak az oviban, díszeket készítenek karácsonyra, farsangra, sütiznek, üdítőznek, és megbeszélik gyermeknevelési problémáikat is. A klub szeptemberben szervezte meg első közös kirándulását, amin azok a családok is részt vettek, akik előző nyáron már búcsút vettek az ovitól. Összesen hetvennyolcan voltak. Nem csoda, hogy a Vackor lett az Év Csoportra. A Díjra egyébként a szintén a szülőknek kellett pályázniuk. „Azt szeretnénk, ha ebben az óvodában a gyerekek, a pedagógusok és a szülők egyaránt jól éreznék magukat” – összegzi a beszélgetést Takácsné Simonics Judit.
