Az előadó a Kvantumiskola alapítója, több sikerkönyv szerzője. Célja, hogy a pszichológia, az önismeret, az egészségtan és az igényes ezotéria iránt érdeklődők egységes rendszerbe foglalt, könnyen érthető és jól használható tudáshoz jussanak.
Előadása első részében – sok mély, személyes élményen keresztül – a jelekről beszélt. Szubjektív dolog, hogy mi számít jelnek. A materialista szemlélet szerint egyáltalán nincsenek jelek, az ezoterikus véglet pedig, hogy minden jel. Dr. Hoffmann Gergely szerint az arany középúton érdemes haladni: "Figyeljünk a jelekre, de a vadhajtásokra is!" Mi tehát a jel? Valami, ami egy adott pillanatban elkapja a figyelmünket, ami meghökkent, hirtelen vagy ismétlődően jelenik meg, nem magyarázható ok-okozati összefüggésekkel és a lineáris időképünkkel. A legfontosabb, hogy jelentőséget tulajdonítunk neki. Lehetnek jelek az eltűnő és felbukkanó tárgyak, események (pont az a zene szól), számok (rendszámok, házszámok), szavak, személyek, állati találkozások, természeti jelenségek, testi érzetek (előérzet, megérzés), belső hangok, képek, ízek, illatok, vagy akár tünetek, betegségek, balesetek is, amelyek valamire fel akarják hívni a figyelmünket.
Tudományos megközelítésben a filozófia rejtélyes véletlenekről, a pszichológia pedig szinkronicitásról beszél. Utóbbi elméletét Carl Gustav Jung, svájci pszichoanalitikus alkotta meg. Az egymás közötti kapcsolat nélkül megesett tényeknek, "véletleneknek" jó okot tulajdonít: bizonyos magasabb rendű rendszer figyelhető meg mindenben a világon, az egész nem szedhető részekre, minden mindenhez kapcsolódik.

Az orvostudomány a két agyfélteke eltérő működésével magyarázza a "rejtélyes véletleneket". Míg a bal agyféltekére a logikus, ok-okozatigondolkodás, az "itt és ott, a múlt és jövő, az én és te külön, a változás", addig a jobbra az intuíció, a szimbolikus gondolkodás, a "mindenhol és sehol, az időtlen és örök jelen (idő), a mi, együtt és az állandóság" jellemző. "Amikor jeleket kapunk, azokat a jobb agyféltekénkkel, az "itt és most"-ban érzékeljük, az értelmezést azonban már a logikusan gondolkodó baloldal akarja végezni. Addig próbáljuk meg a kapott üzenetet értelmezni, ameddig a jobb agyféltekés állapotban vagyunk!" Az is hasznunkra válhat, ha csak utólag sikerül egy jelet értelmezni, mert a következőt jó eséllyel már azonnal tudjuk majd értelmezni.

Dr. Hoffmann Gergely így foglalja össze a jelek értelmezésével kapcsolatos tanácsait: "Figyeljük a jeleket! Tudatosítsuk újra és újra, hogy bennünket tükröznek! Figyeljük meg, hogy jó vagy rossz érzést váltanak ki belőlünk! Értelmezzük őket, de ne keseredjünk el, ha nem sikerül! Legyünk saját jeleink szakértői! Általános szimbolikájukat el tudja mondani más is, de, hogy mit üzennek a saját életünkben és helyzetünkben, azt csak mi tudhatjuk. Ha megakadunk, kérjünk segítséget az önismereti munkában! Tudatosítsuk a már elért változást! Hagyatkozzunk minél többször megérzéseinkre! A jelek a világ és önmagunk újra gondolására, újra értelmezésére kényszerítenek. Lehetőséget kapunk általuk, hogy másként gondolkodjunk és más eredményeket érjünk el."