Kevesen tudják – mondta Véghelyi Balázs –, hogy Csáti Demeter reneszánsz költő említi először településünket Százhalom formában Pannóniai ének című versében, a mohácsi vész esztendejében, majd Arany János is Keveháza című poémájában: „Cseng a pohár, és Százhalom / Egy messzedöngő vigalom.” Csakhogy sem Csáti Demeter, sem Arany János nem élt Százhalombattán. Véghelyi kifejtette, a legnagyobb dolog, amit a költő elérhet, hogy felrajzolja a szülő- vagy lakóhelyét az irodalom térképére.

Szabó András tucatnyi verset adott elő a kötetből a szerző szűkebb pátriájáról, a kettészelt Szatmár megyéről, a csengeri, tyukodi világról. Olyan emberi sorsról – vélekedett Szabó – amely az övével is rokon. Pozsgay Imre nem először találkozott Fazekas István költészetével, hiszen egy korábbi meghívásra válaszolva megismerkedett előző, Diáknaplóm című kötetével is. Olyan emberként ismeri és tiszteli őt, aki a költészetet összekapcsolja a közéletiséggel, és a magyarság sorsköltőjének szerepét is felvállalja. Kérdésre válaszolva beszélt ’56-ról is, ami sokak számára az emberi méltóság forradalma volt.

Megtudtuk, Fazekas színdarabírásra adja a fejét, az Anjou-királyok alkonyáról szerez történelmi drámát. Összefér-e a költészet a politikai szerepvállalással? Pozsgay és Szabó szerint igen. Petőfi is jelöltette magát az országgyűlésbe Szabadszállás követeként. Fazekas István polgármester-jelöltként indul az őszi választásokon, de korábban is vállalt kultúrpolitikai szerepet, amikor műpártoló alapítványt hozott létre és megalapította a Százhalom Kiadót.