Soma Mamagésa sorra vette a két nem kommunikációjának különbözőségeit, kezdve a kulturális, társadalmi nézőponttal: az adott kultúrában milyen helyet foglal el a nő és a férfi. Az erősen patriarchális, vagyis apajogú, férfijogú társadalmi modell – ahol "az asszony neve hallgass!" – már átalakulóban van az egyenjogúság felé, de ahogy az előadó fogalmazott, "ez még csak úton levés." Mint mondta, az egyenrangú kommunikáció feltétele, hogy egyenrangú felek kommunikáljanak, lélektől lélekig. Érdekesség- és példaképpen megemlített egy pici, délnyugat-kínai, matriarchális közösséget, amelyben a kislánygyermekek "értékesebbek", a nők örökölnek és ők döntenek mindenről, például arról is, hogy hány férjük legyen. Talán nem véletlen, hogy a moszóknak szavuk sincs a börtönre, a nemi erőszakra és a háborúra.

Kiemelte az ideális kommunikációt befolyásoló státuszbeli, valamint a nők és férfiak közötti, eleve elrendelt hormonális és agyi különbségeket is. Érdekes kutatási eredmények is elhangzottak. Az egyik szerint egy "átlagos" férfi és egy pozícióban lévő, dolgozó nő tesztoszteronszintje közel azonos. Mint mondta, a hatalmi pozíció ugyanis nem csak az adrenalint, hanem a legfontosabb férfi nemi hormont is megemeli.

 
A nemek tulajdonságainak sztereotipizálhatóságára irányuló vizsgálat is nagyon érdekes eredményt mutat. Először 1979-ben kérték meg a résztvevőket, hogy tizennégy kiválasztott jellemzőről mondják el, férfiasnak vagy nőiesnek tartják. Akkor egyenlő arányban, vagyis hetet-hetet találtak kifejezetten nőiesnek, illetve férfiasnak. A vizsgálat 1999-es, vagyis húsz évvel későbbi ismétlésekor azonban már egyetlen tulajdonság sem volt, amit az alanyok egyértelműen és kizárólagosan a férfi vagy női vonások közé soroltak volna. Ilyen jelzők voltak a többi között a gyengéd, a határozott, az odaadó vagy éppen az önérdekérvényesítő. És valóban: miért ne lehetne (pláne 2016-ban, újabb húsz évvel később) egy férfi is gyengéd, odaadó, illetve egy nő határozott és önérdekérvényesítő? "Szűk ketrec ma már a marsikus férfi és a vénuszi nő" – összegzett Soma.

Talán köztudott, hogy ameddig a férfiak egyszerre csak egy (vagy a jobb, vagy a bal) agyféltekéjüket használják, addig a nők mindkettőt képesek, ráadásul náluk mindkét agyféltekében található a beszédért és az érzelmekért felelős terület. A férfiak linerálisan gondolkodnak és kevesebb információt dolgoznak fel egyszerre, vagyis "dobozolnak". A nők pedig többet beszélnek, több érzelmet, átélést fűznek a gondolataikba, vagyis "gombolyítanak". Bátrabban, szinte "gátlástalanul" és direkt módon közlik, amit szeretnének. A férfiak ellenben indirekt módon, "valamin" - például a politikán, munkán, gyereknevelésen, focin vagy a pecán - keresztül kommunikálnak, egymással is.
Az előadáson szó esett a nemi szerepek sok évszázados "kondicionálásáról", valamint arról is, hogy jellemzően sajnos a hozott mintáink, hitrendszereink és félelmeink rabjai vagyunk, "pedig boldogok is lehetnénk."

Az előadó több könyvet, Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak, valamint Byron Katie: Négy kérdés című művét is a hallgatóság figyelmébe ajánlotta. Összefoglalva szaktanácsait: a modern férfi és nő merjen kilépni a sztereotipiákból és merjen kommunikálni "lélektől lélekig"! Bár sokszor nem könnyű, fogadjuk be életünkbe a boldogságot és a bőséget! (Fotó: Zaol.hu)