Az eredetileg a kamaraterembe tervezett előadásra annyian voltak kíváncsiak, hogy végül csak a színházteremben fért el. A Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője elsőként alapfogalmakkal ismertette meg közönségét. Elmondta, hogy a szenvedélybetegségek, addikciók szinonímájaként használt függőség valójában semleges szó, hétköznapi értelemben ragaszkodást, hozzászokást jelent – negatív (vagy ritkábban pozitív) csengését kizárólag a szövegkörnyezet határozza meg. Mindennapi függőségeink közül a legjelentősebbek az alkohol, a gyógyszerek (elsősorban az altató- és nyugtatószerek, illetve az orrcseppek), a nikotin, a koffein, a játékszenvedély jut az eszünkbe, de ezek közé tartoznak a többi között a modern technikai eszközök, az okostelefon, a számítógép, a filmsorozatok, az evés, a szex, a vásárlás, a testedzés vagy a szolárium is akár, illetve a munkaalkoholizmus. Ez utóbbiban maga a szakember, dr. Zacher Gábor is érintett, de bevallotta, hogy például a pipázáshoz és a mogyorós csokoládéhoz is ragaszkodik.

A függőségekkel – különösen a legnagyobb szociális és egészségügyi problémával, az alkoholizmussal – kapcsolatban több ijesztő, megdöbbentő számadat is elhangzott. Magyarországon jelenleg 800 ezer alkoholistát és 2,5 millió nagyivót tartanak számon, vagyis jó eséllyel minden családban vagy egy alkoholproblémával küzdő rokon. A toxikológus szerint az alkoholbetegek száma néhány éven belül elérheti az egymilliót, "miközben Magyarországon jelenleg nincs alkoholstratégia". A függőségek kialakulásában körülbelül 40-60 százalékban felelős a genetikai örökségünk, amely nem jelent eleve elrendeltséget. Emellett hangsúlyos szerepe van az általános és az adott szenvedélyhez fűződő szociális mintának, amelyet leggyakrabban még gyerekkorban, a szülőktől kapnak a gyerekek, majd később, serdülőkorban pedig erősek a kortárscsoportoktól átvett minták is. Lélektani hajlamosító tényező a gyermekkorban elszenvedett lelki és testi sérülés, a kisebbségi érzés, az önértékelési károsodás, amelyek például a figyelemösszpontosítás képtelenségében, tanulási zavarokban, kommunikációs problémákban vagy akár kommunikációs képtelenségben is megnyilvánulhatnak. A szakember azt tanácsolja a szülőknek, hogy ne spóroljanak a pozitív megerősítésekkel és reális elvárásokat támasszanak gyermekük felé. Nem dől össze a világ, ha olykor rosszabb érdemjegyet kap. "Neki is lehet rosszabb napja. Ha a nap végén mi felnőttek osztályoznánk az aznapi munkavégzésünket, én bizony valamikor már meg is buktam volna." Az első kamaszkori "keretsértésnek" jó oldala is van: a serdülő megismeri és onnantól ismerni fogja saját korlátait.

Ami a saját keretrendszerünket illeti, a szakember azt javasolja, hogy ne fogyasszunk két pohárnál több alkoholt, mert "a baj mindig a harmadiknál kezdődik."

Kontrollmechanizmusunk akkor működik jól, ha tudjuk, mi veszélyes ránk nézve, mitől válhatunk függővé, ezért nem tesszük meg azt a dolgot. A szenvedélybetegségeket annál nehezebb elfojtani, minél fiatalabb korban alakulnak ki, hiszen a belső kontrollgyakorlás akkor még nem működik megfelelő hatékonysággal. A kiskamasz korban dohányzásra szokók például 50 százalékban fognak egész életükben dohányozni, míg a 21 éves kor után kialakult függőség esetén ennek az esélye mindössze tíz százalék.

A legfontosabb, hogy merjünk őszintén szembenézni magunkkal. Vizsgáljuk meg (akár egy hozzánk közelálló személy segítségével), amit mi magunk torzítás nélkül, reálisan látunk: szenvedélyünk, rossz szokásunk hol található a tolerálható és a kóros között? Cselekvéssel bármely rossz szokás, a legsúlyosabb függőség is megszüntethető. Az előadást a programot végig uraló őszinte, autentikus és helyenként humoros stílusban zárta a meghívott szakember: "Függőségek nélkül lehet élni, csak nem érdemes." (Fotó: frisss.hu)