A meghívott nyolcadikosoknak Kovács Marianna könyvtárvezető mutatta be a szerzőt, aki jelenleg Ausztriában él, júniusban végez Bécsben gyerekirodalom szakon, és a Móra Kiadó számára lektorál német nyelvű könyveket. Mielőtt a konkrét történetre kanyarodott volna a beszélgetés, távolabbról kezdték. Kiderült, Németh Eszter szerint az irodalom szerepe, hogy segítsen élni. A kortárs irodalom az adott társadalomra, helyzetre reflektál. Megmutatja a világot, amiben születik. Ha úgy tud hozzá nyúlni a konkrét esethez, ami hosszú távon is érvényes, abból lesz a klasszikus. A Kőszívű ember fiai-ban értelemszerűen nem aktuálisak a történelmi körülmények, de az apa-fiú kapcsolatról örökérvényű üzenetet találunk.

Eszter középiskolai tanárként is dolgozott. Főiskolás korában történt az a találkozás, amely blog-regénye megírásához vezetett. Beszélgetésbe elegyedtek egy általa nagyra tartott diáklánnyal, aki épp befalt egy kakaóscsigát, majd láthatatlan pocakjára bökve közölte, hogy "mekkora lett a hasa, de nem gond, mert már bevette a hashajtót"... Akkoriban még nem foglalkoztak ennyit a táplálkozási zavarokkal, de Eszter elkezdte összegyűjteni a fellelhető kutatási eredményeket, a hasonló tünetek mögött meghúzódó pszichológiai problémákat, személyiségzavarokat, azok kiváltó okait. Kezdett körvonalazódni, hogy miről szeretne írni, a Móra Kiadó pedig felkarolta az ötletet.

A tabu-könyv olyan zugokba világít be – családon belüli érzelmi agresszió, párkapcsolati erőszak, öngyilkosság –, amikről nem szívesen beszélnek sem az érintettek, sem a környezetük. Ha mégis, sok a félreértés, félreértelmezés. Például, hogy az áldozat hibáztatható, mert biztos olyat tett, ami... "Nem! – jelentette ki Eszter.Ezt felejtsétek el!"
Aztán szerepjáték segítségével vitte bele a diákokat a történetbe. Elmondta, a pillanatnyi helyzet az – ez tulajdonképpen a Kötéltánc vége –, hogy a főszereplő, Lia, a 17 éves diáklány két tanóra között eltűnt az iskolából, és jelenleg gyógyszer-túladagolás miatt az életéért küzdenek egy kórházban. A szerző a diákoknak kiosztotta a könyv egy-egy szereplőjének személyiség-kártyáját: az anya, a barát, az ex-pasi, majd mint rendőr, kérdezgette őket, mit tudnak, mi vezethetett idáig, kinek milyen lehetősége illetve szerepe volt a diáklány sorsának alakulásában. Minden csoportban akadt egy-egy diák, aki szívesen részt vett a játékban, és beleélte magát a karakter-ábrázolásba. Hamarosan kibontakozott a regény történetének kerete, a kapcsolatok, érzések, és közben szó eshetett konkrét, valós kérdésekről is. Például, hogy hogyan vehetjük észre az iskolában, ha egy társunkat bántalmazzák? Mit mondhatunk, mit tehetünk ilyen esetben?
Kovács Marianna felhívta a gyerekek figyelmét a könyvtárban rendezett biblioterápiás találkozókra, és záróakkordként felolvasta Németh Eszter első meséjét a láthatatlanná lett királylányról, aki nem szerette önmagát. Kiderült, hogy azóta új verzió született a történetből, kicsit mesésebb, aktuálisabb, sárkányosabb. Arra a diákok által feltett kérdésre, hogy várható-e folytatása a Kötéltánc-nak, Eszter elmondta, kissé belebetegedett ebbe a történetbe, most egy vidámabb mesével készül a vérdenevérekről 10-12 éveseknek, ennek őszre várható a megjelenése. Tervezi nehéz témákat – nagypapa halála, erőszakos apa – feldolgozó ifjúsági regény megírását is, arra biztatta a gyerekeket, aki szívesen lenne "tesztolvasó", keresse őt a facebook-on.