A falfestést ugyanis az Ifjúsági Műhely Facebook oldalán nyomon követte Fazekas Levente Dániában élő ismerőse, Sveda Emese, aki egy dán kisváros speciális iskolájának pedagógusa.

- A Christianshede Smaskolen-be azok a gyerekek járnak, akiket más helyekről elbocsátottak - vagy azért, mert súlyos viselkedési problémákkal küzdenek, vagy, mert nem tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek, normáknak. Az egyik kifejezetten értelmes diák például szabadjára engedett egy farmról 2000 nyestet. Az iskola egyik célja, hogy ezek a fiatalok értelmes emberekkel legyenek együtt, értelmes dolgokkal foglalkozzanak, lássanak példát arra, hogy az életet lehet tartalmasan is élni. Lehetőségük van felkészülni különböző vizsgákra is, amelyek a továbbtanuláshoz szükségesek.

- A tanulók szívesen járnak a Smaskolen-be, vagy kötelező számukra?

- Tizennyolc éves korukig tankötelesek, de nincs komoly szankciója, ha valaki nem jár be. Viszont reggelente a tanárok hozzák őket kocsival, be van osztva, hogy kinek melyik gyerek esik útba. Az intézmény rendelkezik bentlakásos résszel is, ezt hívják Dániában nevelőintézetnek, ahol most éppen nyolcan laknak. Az iskolába 26 diák jár összesen, és közel ugyanennyi tanár, nevelő, valamint pedagógust segítő szakember. Ez az arány biztosítja, hogy a lehető legkevesebb gyerek kallódjon el. A tanulók között jelenleg csupán egy srác nem dán, a tanári karban viszont török, görög, egyiptomi, izlandi és még sorolhatnám, hányféle náció dolgozik. Az országban több mint 100 hasonló intézményben foglalkoznak problémás fiatalokkal, mindegyikben alapvető célkitűzés a szocializáció. Ez valamivel több, mint 50 százalék esetében sikerül is, ami nagyon szép arány. A diákok teljes ellátást kapnak, délben többfogásos, egészséges menüt fogyasztanak a tanári karral, az iskolai dolgozókkal együtt. Háromig tart a tanítás, akkor mindenkit hazaszállítanak. Az idén 30 éves intézmény egy kis állatkerttel is rendelkezik, egyebek mellett mosómedvékkel, papagájokkal.

- Hogyan láttatok neki a munkának?

- A diákoknak nincsenek hagyományos értelemben vett tanóráik. Projekt-szerű az oktatás, többféle programba bekapcsolódhatnak. A falfestés közös ötleteléssel kezdődött, azután elkészítettem a terveket, a gyerekek pedig eldöntötték, melyiket valósítsuk meg. Felrajzoltam a képet a falra, ők pedig haladtak utánam, kontúroztak, majd színeztek. Közben folyamatosan beszélgettünk, például arról, hogy miért foglalkozom képzőművészettel, miért jöttem el hozzájuk.

- Miért mentél el hozzájuk?

- Ritkán adódik lehetőségem élőben megismerkedni másfajta oktatási rendszerrel, és persze, képzőművészként is nagy kihívás más kultúrájú fiatalokkal együtt dolgozni. Biztosították a kiutazásom, tartózkodásom költségeit és még fizetést kaptam, de akkor is mentem volna, ha ez nincs így. Az iskola egyébként állami kvótából tartja fenn magát, méghozzá magas színvonalon. A termek jól felszereltek, az étkezés első osztályú, több gépkocsi áll rendelkezésre a diákok szállítására. Talán mindent elmondok azzal, hogy zeneoktatás például nincs, de a kreatív terem sarkában ott pihen pár Fender gitár arra az esetre, ha valaki mégis szeretne muzsikálni.

- Miért jöttél haza?

- Egy hét szabadságot tudtam kivenni, de valószínűleg vissza fogok térni, akár hasonló projektekre, akár saját kiállítással valamelyik nagyobb helyi galériába, múzeumba. Remélem, mindkettő.