A művésznő 1972 óta állít ki egyéni, csoportos, hazai és nemzetközi eseményeken. 1977-ben költözött Erdélyből férjéhez Százhalombattára, ahol 1978-ban mutatkozott be először képeivel. Könyvtervezői mesterdiplomáját többek között Kass János tanítványaként szerezte 1979-ben. Jelenleg a budapesti Scheiber Sándor gimnáziumban tanít, fedez fel és indít útjára tehetséges grafikus, festő és formatervező növendékeket.

László Bandy képzőművész, aki régi barátja és alkotótársa a kiállítónak, a megnyitón felidézte, hogy évekkel korábban, mikor együtt rajzoltak, munka közben Johanna gyakran hangosan fel-felkacagott. "Akkor azt gondoltam, hogy azoknak a csínytevéseknek örül, amiket akkoriban elkövetett a papíron. Most, ezekben a festményekben gyönyörködve, látom, hogy az önfelfedezés öröme az, ami így felharsant kacagásában."

"Mindig az előző vonal és folt hívja elő a következőt" – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Kovács Johanna. Ugyanitt elmondta azt is, "piszokul szeret táncolni". Az egymás mellé és egymásra festett lendületes vonalakat, villanó foltokat nézve, láthatjuk az alkotót, amint – sokszor a tanítás lyukasóráiban – az iskolában berendezett műtermébe siet, és a vászonra táncolja mindazokat az indulatait, amik összegyűltek benne, festékbe oldja feszültségeit.

"Johanna képei arról szólnak – hangzott el a megnyitón –, amit nem lehet lefényképezni, mert látni sem lehet. Érzés és indulat, harag és szeretet formájában ott vannak valahol az alkotóban, sokszor olyan mélyen, hogy még ő sem látja. Az ecset és a festék látja, s a meginduló keze. És a vásznon egyszer csak láthatóvá teszi."

A kiállítás március 28-ig látogatható a Barátság Kulturális Központ Galériájában.