Balla Rudolfné Julika 1920. február 4-én született egy alföldi faluban. Férjével 1941-ben házasodtak össze, gazdálkodásból éltek, 11 holdat műveltek meg, de a szülőkébe is besegítettek, így többnyire 30 hold földről és rengeteg jószágról kellett gondoskodniuk. Az ötvenes években az erőszakos téeszesítés hatására a családfő úgy döntött, alkalmazottként dolgozik tovább, és a család a Dunántúlra települt át. Az édesapa csőszerelőként dolgozott, amely szakmában később mindkét fia követte, Julika mindig háztartásbeliként tevékenykedett.

Összesen négy gyermeke született, Julianna, Rudolf, Mihály és Károly. Az elsőszülött ma 72 éves, a legkisebb fiú három évesen meghalt. Julika néni a ’80-as évek elején özvegyült meg, és úgy döntött, a baranya megyei Pusztakisfaluból Érdre költözik, közelebb a gyerekeihez. Hét éve Százhalombattán él, a Matta-kertben. Ide lányával költözött, miután ő is nyugdíjba vonult, és szeretett volna közelebb lakni az ő lányához, valamint unokáihoz. Julika néni Rudolf fia Érden, Mihály fia a XXII. kerületben él, így sűrűn látják egymást, rendszeresen találkozik a család.

Bár Julika néni fölött eljárt az idő, pacemakerrel él, rosszul hall, de szeme élénken és vidáman ragyogott, amikor három gyermekével körbeülték az ünnepi asztalt. Úgy látszik, kiváló géneket örököltek, mert mindhárman letagadhatnának a korukból egy-két évtizedet. Julika néni örömmel és jókedvűen fogadta a Városházáról érkezett delegációt, a tévéseket és a fotóriportert. Egyáltalán nem zavarta, hogy néhány perc alatt valószínűleg jóval több kép készült róla, mint annak idején az esküvőjén. Nem hárította el a pezsgős poharat sem és a jelenlevők legnagyobb derültségére egyetlen slukk levegővel fújta el a szülinapi gyertyákat.

Három éve komoly tüdőgyulladáson esett át, és lánya szerint egyedül lelkiismeretes háziorvosuknak, dr. Bencze Ritának köszönhető, hogy megérte ezt az újabb kerek évfordulót. Az előzőt, a kilencvenediket a Harcsa csárdában ünnepelte a nagycsalád, és a mostanit is ott készülnek megülni. Közel húszan lesznek jelen.

Julika néninek hét unokája van, a legidősebb ötven éves, kilenc dédunokája közül pedig 16 hónapos a legfiatalabb. Gyerekei megegyeznek abban, hogy az ő esetében a család melege, összetartása és az állandó tevékenység lehet a hosszú élet titka, mert Julika néni a mai napig is szenved, ha nem tehet valami hasznosat. Ha meglátogatja a fiát, alig lehet lebeszélni a metszésről és palántázásról, de legalábbis diót kell keríteni számára, amit megtörhet. A Matta-kerti otthonban is megvannak a maga feladatai: ruhahajtogatás, edénytörölgetés, krumplipucolás. Az pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy nem kér segítséget az öltözéshez és ágyazáshoz. Lánya mosolyogva emlegeti gyakori mondását, hogy a polgármester igazán gondoskodhatna valami munkáról a magaféle öregasszonyok számára.

Julika néni szavát nehezen érti az idegen, de derűje, nevetése magával ragadó. Pedig nem vezette mindig rózsás ösvényen az élet. Mihály fia például visszaemlékezett egy évtizedekkel korábbi képre, amikor nem értette, miért sír az édesanyja, hiszen ők, gyerekek olyan boldogok voltak, hogy kocsin utazhattak az állomásra. Felnőtt fejjel fogta csak fel, hogy az a kocsi majdnem az egész termésüket vitte a vonatra - kötelező beszolgáltatásként.

Julika néni minden nap megiszik egy deci vörösbort, és úgy véli, ennek is köszönheti, hogy máig megőrizte étvágyát, egészségét. A vitaminokat, gyógyszereket nem kedveli, csak annyit vesz be, amennyit feltétlenül muszáj. Mindenkinek, aki a születésnapján felköszöntötte, ugyanazt kívánta: hosszú, boldog életet.

A szépkorúakat egy 2008-as kormányrendelet értelmében 90, 95, 100, 105 és 110 éves születésnapjukon köszönti az ország miniszterelnöke. A jubileumi dokumentum mellé akkora összegű pénzjutalom jár, ahány éves az ünnepelt.