Ha én fenyő volnék... /Megkötöm lovamat szomorú fűzfához c. népdal dallamára énekelhető/
Ha én fenyő volnék, szellővel suttognék
Hűs nyári szellővel mindent megbeszélnék.
Beszélnék a télről, a_ télnek ünnepéről
Karácsony estéről, az igaz szeretetről.
Ha én virág volnék, mindig nyiladoznék
Szirmaim színével könnyeket törölnék.
Törölném könnyeit árvának, betegnek
Díszítném a tájat, kietlen vidéken.
Hogyha csillag volnék, fényesen ragyognék
A_ házak ablakába reményt sugároznék.
Reményt a kicsiknek, reményt a nagyoknak
Hogy_ vágyaik egy napon valóra váljanak.
Ha én táltos volnék világot váltanék
Földrészek közötti békét teremtenék
Békét a világnak, embernek fiának
A népek éljenek békében egymással.
2012-11-04 Túri Imre
KICSI VAGYOK ....
Kicsi vagyok, nagy a gondom
Elmondom, ha el nem rontom:
Azon töröm a fejemet,
Mi legyek, ha nagy leszek.
Legyek talán katona?
Harckocsis, vagy pilóta?
Űrhajóba kéne ülni
S a világot átrepülni!
Vagy legyek mozdonyvezető?
A vonatot sebesen repítő?
A sínpár futna alattam
S az visszafelé szaladna.
Eldönteni nagyon nehéz
Lehetnék én tengerész.
Tengerésznek a vízen
Gondja nincsen semmi sem.
Mondtam, ugye nagy a gondom
Mondtam, most már el nem rontom.
Mi legyek, nem sikerült döntenem
Majd eldöntöm, ha nagy leszek.
Vers egy nehéz sorsú fiatalhoz.
Ne éld meg balsorsként
Hogy te honnan jöttél
Most csak az a fontos
Azóta mit tettél.
Tanultál, okultál
Boldogulásodért?
Mit teszel Hazádért
És a családodért.
Útelágazásnál
Neked kell döntened
Melyiket választod,
Melyiket követed.
Egyiken tanulás
És a munka vár rád
Vagy mégy a másikon
Ott gyötrelmet találsz.
Nagyban rajtad múlik
Milyen lesz a jövőd.
Lesznek nehézségek
Amit le kell győznöd.
Vértezd fel magadat
Elszánt akarattal
S mutasd a világnak
Hogy alkotó ember vagy.
2012-01-11 Túri Imre
EMLÉKEZÉS
Emlékképbe mélyen bevésett
szülői ház.
Fehér falad a fényben vibrál
tetődön fodrozik a nád.
Képzeletben ablakodon kitekintek,
a kertből rózsák felém intnek.
Orgona is nyílik ottan
s muskátli az ablakokban.
Fehérhajú édesanyám!
Ki e virágok s család ápolója voltál
Te sem lakod már e házat
elköltöztél messzire,
ahonnan nem tér vissza senki sem.
De szívemben itt maradtál
s köszöntelek Anyák napján
Virágomat már csak a sírodra tehetem,
s e szép napon Rád emlékezem.
Óh! Te szerény, de fenséges szülői ház!
Gyermekkorom otthona voltál
ma omladék lehetnél, de az sem vagy már
Utól ért az elmúlás, falaidat lebontották,
recsegő nád, s gerendák
volt az utolsó sóhajtás.
Új, többszintes ház büszkélkedik helyeden
de lelki szemeim előtt
szerény falaid átsejlenek
Szívem, lelkem fogva tartja lényedet
s míg élek, ott más nem cseréli helyedet.
2008-09-23 Túri Imre
Megjelent az Amatőr tehetségek antológiája c. kötetben 2007-ben.
ÁLLATKERTI TERE-FERE
Ormányom az ékességem
Mondogatta az elefánt.
Ilyen nincsen senkinek sem
Nem terem az almafán.
Ó te, Ó te! Bősz elefánt!
Az én kincsem a legszebb talán
Két púpom a büszkeségem
Szólt a teve sértődötten.
Irigykedtek egymásra tán?
Szólalt meg kérdőn a zsiráf.
Nyakam hosszú, színem tarka
Mégsem tartom magam nagyra.
Kössetek hát ti is békét
Hisz mindkettőtök egyformán szép.
2008-10-27 Túri Imre
DIRMEG,DÖRMÖG A MEDVE.../A szegedi dombtetőn integet... dallamára/
Dirmeg, dörmög a medve
Még aludni szeretne
Aludni már nem lehet
Átaludtad a telet.
Itt van már a szép tavasz
Régen volt a táj havas
Menjél ki az erdőbe
A szép tavaszi erdőbe.
Dirmeg dörmög a medve
Lépes mézet szeretne
Lépes mézet nem talált
Mondta: hej az angyalát.
Ha a mézre rátalál
Lesz egy vidám medve tánc
Vidám vidám medve tánc
Hej az édes angyalát.
Vadvirág vagyok én...
Vadvirág vagyok én
Élek kint a réten
Olykor vihar tépked
Ázom nagy esőben.
Nem ápolnak engem,
A természet éltet.
Élek a napfényben
Fűszál tengerében.
Dísznek nem tesznek fel
Ünnepi asztalra,
És nem lesz belőlem
Menyasszonynak csokra.
De én büszke vagyok
Szellőn hajladozok
Díszítem a tájat
Széles e világnak.
2009. november 21.
Túri Imre
PINCEAJTÓ MÖGÖTT.../ "Már minálunk babám..." dallamára énekelhető/
Pinceajtó mögött
A z ászok deszka fölött
Sorakoznak a_ hordók.
Bennük van a merlot
No meg az oportó
A legénycsalogató.
Gyere, sógor gyere!
A lopótök tele
Igyunk egy áldomást
Rég nem láttuk egymást
Azt a rézangyalát!
.-.-.-.
Mondd mit ér...?
Mondd mit ér a szó,
ha fecsegés?
Mondd mit ér a tett,
ha nem elég?
Mondd mit ér az ítélet,
ha nem ér célt?
Mondd mit ér a becsület,
ha nem tartják?
Mondd mit ér az igazság
"i" nélkül?
Mondd mit ér a vagyon,
ha egészség nincs?
Mondd mit ér a szerelem,
ha viszonzás nincs?
Mondd mit ér az alkotás,
ha értéke nincs?
Mondd mit ér a kérdés,
ha felelet nincs?
Virágtornyok
Virágszirmokból épített tornyot a gesztenyefa
Nincs órája, se harangja, a díszt szolgálja ez a dolga,
Mit messze láttat, majd elunja.
Dísz köntösét tovahagyja, helyét a gesztenyének adja.
A fa, mint egy jó anya, a csereberét jóváhagyja.
Kedves Imre! Örömmel olvasom színes csokorba kötött verseidet. Sokan nem is tudják (mert nem is tudhatják), hogy eredeti foglalkozásod, végzettséged igencsak messze van a költészettől. Ez a tény csak növeli elismerésemet, hiszen ezek a versek, gondolatok –immár nyugdíjas korodban- mégis felszínre törtek. Én nem vagyok irodalmár. Versírással soha nem kacérkodtam. Ezért műbírálatot ne is várj tőlem, de azt tudom, hogy tetszenek írásaid, különösen könnyed gyermekverseid. Kérlek, ne hagyd abba a verselést, amíg belső késztetést érzel gondolataid ilyen formában történő közlésére. Ehhez kívánok jó egészséget és sok ihletet. Üdvözlettel öreg barátod: Deák Béla