"Tudom, hogy ilyen fiatalokra, mint amilyen Véghelyi Balázs is, minden örökségünket nyugodtan rábízhatjuk." – írja a Fán függ a világ című kötet hátsó borítóján a benne lévő verseket ajánlva Csoóri Sándor. A könyv 300 példányban Százhalombatta Önkormányzata, valamint a Fazekas Alapítvány támogatásával a Költészet napjára jelent meg. Nemrég tartották bemutatóját a Rátkai Klubban, és – mint a szerző mondja – sokan vettek részt a rendezvényen, nagy volt az érdeklődés.
Véghelyi Balázs tipikus százhalombattai a tekintetben, hogy szülei itt alapítottak családot, ő pedig már itt született, itt nőtt fel. Az Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium elvégzése után most az ELTE bölcsészettudományi karának hallgatója, negyedik évfolyamos. Magyar szakon, természetesen.
- Sok gyerek ír verset – mondja -, legtöbbjük idővel felhagy vele, nálam azonban megmaradt. Pályázatokon vettem részt, sikereket értem el, biztatásokat kaptam. Nagyon sokat segített a családi támogatás is.
- Van, aki azt mondja, hogy a költészet iránt a mai korban nincs igény. Hogyan látja ezt?
- A könyvbemutatómat egy anekdotával kezdtem, amely szerint két költő beszélget. „Megvettem a legújabb kötetedet”- mondja az egyik, mire a másik azt feleli: „ Szóval te voltál az”. Valóban kevesebben olvasnak ma verseket, mint régen, de nemcsak az olvasói szokások változása miatt alakult így. A versnek meg kell szólítania az olvasót, és a mai versek többsége nem ilyen.
- Fiatal kora ellenére már többkötetes szerzőnek mondhatja magát. Kizárólag verseket ír?
- Elsőként egy esszékötetem jelent meg 2003-ban, Magyar poharak címmel. Azt követte egy közös vers és próza válogatás Fazekas Istvánnal, most pedig egy verseskötettel jelentkeztem.
- Milyen témákkal foglalkozik?
- A kötet négy fejezetre tagolódik: az élet nagy kérdései, a szűkebb pátria, a személyes érzelmek, végül pedig a gyermekversek alkotnak egy-egy blokkot.
- Mit tervez, szeretne főfoglalkozású költő lenni?
- A versírásból megélni nem lehet, kell mellé egy fix pont. Hogy mi lesz ez, még nem tudom, lehetséges, hogy tanítani fogok, mert tanár szakot is végzek, esetleg szívesen vállalnék szerkesztői munkát egy irodalmi folyóiratnál.
- Elegendő-e, ha egy költő tehetséges, vagy a sikerhez szükséges az is, hogy jó kapcsolatokkal rendelkezzen?
- Szükség van az ismeretségekre, kell a kapcsolatépítés. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert vannak neves írók és költők, akik támogatnak, és lehetőségem nyílt arra is, hogy színvonalas irodalmi lapokban jelenjenek meg a verseim.
- Százhalombatta hogyan viszonyul a saját költőjéhez?
- Az önkormányzat segítséget nyújtott a kötetem megjelentetéséhez, és nagyon hálás vagyok érte. Ami a helyi irodalmi életet illeti, azt nagyon szegényesnek tartom. Most elkezdődött valami: Gere László szervezésében megalakult a Battai Verselők Köre, főleg amatőrökből áll a közösség, de nagyon hasznos. Rendszeresen találkozunk, meghallgatjuk egymás verseit és elmondjuk a véleményünket.
- Ki a legkedvesebb költője?
- Nagyon sok kedvenc költőm van, csak néhányukat említem a mai költők közül: Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Utassy József például. Kiváló költőknek tartom és tisztelem őket.
- Hol vásárolhatják meg az érdeklődők a most megjelent kötetet?
- Hogy megvenni hol lehet, azt nem tudom, de egészen biztos, hogy a Hamvas Béla Városi Könyvtárban megtalálható lesz.
*
Végezetül idézzünk egy kétsoros verset a fiatal százhalombattai költőtől:
„Híres az legyen, ki nagy,
S ne az nagy, ki híres!” (Szentencia)
Véghelyi Balázsnak azt kívánjuk, legyen nagy, majd azáltal híres is. A legjobb úton halad afelé, hogy ezt elérje.
- Sok gyerek ír verset – mondja -, legtöbbjük idővel felhagy vele, nálam azonban megmaradt. Pályázatokon vettem részt, sikereket értem el, biztatásokat kaptam. Nagyon sokat segített a családi támogatás is.
- Van, aki azt mondja, hogy a költészet iránt a mai korban nincs igény. Hogyan látja ezt?
- A könyvbemutatómat egy anekdotával kezdtem, amely szerint két költő beszélget. „Megvettem a legújabb kötetedet”- mondja az egyik, mire a másik azt feleli: „ Szóval te voltál az”. Valóban kevesebben olvasnak ma verseket, mint régen, de nemcsak az olvasói szokások változása miatt alakult így. A versnek meg kell szólítania az olvasót, és a mai versek többsége nem ilyen.
- Fiatal kora ellenére már többkötetes szerzőnek mondhatja magát. Kizárólag verseket ír?
- Elsőként egy esszékötetem jelent meg 2003-ban, Magyar poharak címmel. Azt követte egy közös vers és próza válogatás Fazekas Istvánnal, most pedig egy verseskötettel jelentkeztem.
- Milyen témákkal foglalkozik?
- A kötet négy fejezetre tagolódik: az élet nagy kérdései, a szűkebb pátria, a személyes érzelmek, végül pedig a gyermekversek alkotnak egy-egy blokkot.
- Mit tervez, szeretne főfoglalkozású költő lenni?
- A versírásból megélni nem lehet, kell mellé egy fix pont. Hogy mi lesz ez, még nem tudom, lehetséges, hogy tanítani fogok, mert tanár szakot is végzek, esetleg szívesen vállalnék szerkesztői munkát egy irodalmi folyóiratnál.
- Elegendő-e, ha egy költő tehetséges, vagy a sikerhez szükséges az is, hogy jó kapcsolatokkal rendelkezzen?
- Szükség van az ismeretségekre, kell a kapcsolatépítés. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert vannak neves írók és költők, akik támogatnak, és lehetőségem nyílt arra is, hogy színvonalas irodalmi lapokban jelenjenek meg a verseim.
- Százhalombatta hogyan viszonyul a saját költőjéhez?
- Az önkormányzat segítséget nyújtott a kötetem megjelentetéséhez, és nagyon hálás vagyok érte. Ami a helyi irodalmi életet illeti, azt nagyon szegényesnek tartom. Most elkezdődött valami: Gere László szervezésében megalakult a Battai Verselők Köre, főleg amatőrökből áll a közösség, de nagyon hasznos. Rendszeresen találkozunk, meghallgatjuk egymás verseit és elmondjuk a véleményünket.
- Ki a legkedvesebb költője?
- Nagyon sok kedvenc költőm van, csak néhányukat említem a mai költők közül: Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Utassy József például. Kiváló költőknek tartom és tisztelem őket.
- Hol vásárolhatják meg az érdeklődők a most megjelent kötetet?
- Hogy megvenni hol lehet, azt nem tudom, de egészen biztos, hogy a Hamvas Béla Városi Könyvtárban megtalálható lesz.
*
Végezetül idézzünk egy kétsoros verset a fiatal százhalombattai költőtől:
„Híres az legyen, ki nagy,
S ne az nagy, ki híres!” (Szentencia)
Véghelyi Balázsnak azt kívánjuk, legyen nagy, majd azáltal híres is. A legjobb úton halad afelé, hogy ezt elérje.
