A Lakótelepi Patika épülete a battai városépítés egyik első produktuma: itt kaptak helyet az orvosi rendelők, a gyógyszertár, a vele szemben lévő részben pedig a mentőállomás és a KÖJÁL. Időközben változott a helyzet, elkészült a szakorvosi rendelő és oda költöztek a rendelések, helyüket a mozgalom - a párt, az ifjúsági szervezet és a népfront - kapta meg, aztán ők is továbbköltöztek, és a teljes épületben a gyógyszertár rendezkedhetett be.
Farkas Sándor 1982 óta él Százhalombattán. Megpályázta az akkor megüresedett gyógyszertárvezetői állást, előtte Szatmárcsengerben volt gyógyszerész.
- Nyíregyházán születtem – meséli. – Két éves voltam, amikor édesapám főorvosi állást kapott Ózdon, ezért odaköltöztünk. Ott jártam iskolába, ott érettségiztem.
- Miért választotta a gyógyszerészi hivatást?
- Mondhatnám, véletlenül. Eredetileg orvos szerettem volna lenni, sikertelen felvételi után autovillamossági műszerész szakmát szereztem, és másodjára gyógyszerészkarra jelentkeztem Szegedre. Úgy terveztem, hogy másodév után átjelentkezem az orvoskarra, de menetközben megszereztem a gyógyszerész szakmát –jelzem, ezt azóta se bántam meg. A szakmában eltöltött majd 30 év ebben a hitben erősít meg minden nap. Mivel az egyetemi évek alatt megnősültem - feleségem a bölcsészkaron, velem egyidőben szerzett diplomát -, olyan helyre pályáztunk, ahol mindketten a szakmánkban helyezkedhettünk el és pályakezdőként szolgálati lakást biztosítottak. Így költöztünk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerbe, ahol négy évig éltünk.
- Eléggé rövid időt töltöttek ott. Nem váltak be a számításaik?
- szó sincs erről. Szerettünk ott élni, szerettük a szatmári embereket, de úgy gondoltuk, hogy közelebb kellene kerülnünk a szüleinkhez. Ezért az Egészségügyi Közlönyben meghirdetett százhalombattai állásajánlatra jelentkeztem. 1982-ben költöztünk a városba, itt született meg a fiunk. Egy évig pendliztem, Kemencén, majd Taksonyban helyettesítettem, és 1983-tól vagyok az akkor még 48-as számú patika vezetője.
- Mennyit változott a gyógyszerészi munka az elmúlt évtizedek alatt?
- A feladatunk ugyanaz, a gyógyítás, a beteg emberek segítése. Amiben változás tapasztalható, az úgynevezett „magi” gyógyszerek (patikában készített) számának csökkenése a gyári készítményekkel szemben. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nálunk mind a mai napig bőven van magi készítmény, mivel az orvosok előszeretettel alkalmazzák (sokuknak saját receptúrájuk van), mi pedig minden gyógyszer elkészítését vállaljuk.
- Említette, hogy a magisztrális munka mennyisége csökkent. A gyógyszerek száma hogyan alakult?
- Húsz éve mintegy nyolcszázféle törzskönyvezett gyógyszert tartottunk, most a számuk eléri a tizenkétezret. Ezek közül nálunk hat-hétezer készítmény hozzáférhető. A ritkán írottakat fél-egy napos határidőre tudjuk beszerezni. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek, a homeopatiás készítmények iránti fokozódó érdeklődés is szélesíti a patika termékpalettáját.
- A gyógyszerész ismeri leginkább a gyógyszerszedési szokásainkat. Mit tapasztalt, sok gyógyszert szednek a százhalombattaiak?
- Sokat, de nem hiszem, hogy ez százhalombattai specialitás. Azt hallhatjuk mindenütt, hogy ez országos jelenség.
- Sokan fájlalják, hogy megszűnt városunkban az ügyelet. Nem lehetett volna más megoldást találni?
- Nem szűnt meg az ügyelet, hétvégeken és ünnepnapokon ez a szolgáltatás működik. A hétközi ügyelettel sajnos, nagyon sokan visszaéltek, zárt ajtók mögötti nyitva tartásnak tekintették, amit bármikor, bármiért igénybe lehetett venni. Azt mondhatom, hogy alaposan, lelkiismeretesen végiggondoltuk, mielőtt ez a döntés megszületett volna. El sem hinné, hogy mikkel csengettek be az ügyeletre. Az összes környező településről ide jöttek éjszaka, és ha már úgyis jöttek, kiváltották az ismerősök receptjeit is. Gyakran fordult elő, hogy egy-két héttel korábban felírt vényeket hoztak, vagy tápszerért jöttek éjnek idején. Az sem volt ritka, hogy terhességi tesztet vettek, mert sokan még most sem tudják, hogy a teszt csak a beágyazódás után mutatja ki a terhességet. Esemény utáni tablettát akartak vásárolni, az azonban csak receptre kapható.
- A gyógyszertár jövője az utóbbi időben bizonytalanná vált, ugyanis el kellene hagyniuk az épületet. Mit tudhatunk meg erről?
- A működő Lakótelepi Patikára szüksége van a városnak, azt is mondhatnám, hogy a betegek és a „gyógyszertár” ismerik egymást. Munkatársaim és személy szerint én is azt szeretnénk, ha a patika ebben az épületben maradna, hiszen egy átköltöztetés (nem tudni, hova) egyelőre kilátástalannak tűnik, tudva az ÁNTSZ szigorú kritériumait, és ismerve a patika méreteit, raktárkészletét, bútorzatát, laborját, technikai felszereltségét. Úgy gondolom, a városlakók is megszokták, hogy itt van ez a gyógyszertár, melyre bizton számíthatnak. Többször beszélgettünk a polgármester úrral, a képviselő urakkal erről a problémáról, keressük a mindenkinek jó megoldást. Többen közülük megnézték a patikát, átérzik a feladat súlyát.
- Ön is említette és szemmel is látható, hogy az épület nagyon rossz állapotban van. Milyen megoldást tartana elfogadhatónak?
- Nagyon ráférne az épületre egy tatarozás, lebontás helyett szépen rendbe lehetne hozni, a városban példaértékű a SZÁKOM megújult épülete. Tatarozás alatt zavartalanul működne a gyógyszertár, ez mindannyiunk – a betegek és a patika – közös érdeke.
- Végezetül egy javaslatot várunk öntől: kiről szóljon a következő Premier plán?
- Sok embert tisztelek és becsülök a városban. Fontosnak tartom az orvos-gyógyszerész közötti jó kollegiális viszonyt, s mivel csak egy embert lehet javasolni, én dr. Keresztesy Erzsébet háziorvost ajánlom.
- Nyíregyházán születtem – meséli. – Két éves voltam, amikor édesapám főorvosi állást kapott Ózdon, ezért odaköltöztünk. Ott jártam iskolába, ott érettségiztem.
- Miért választotta a gyógyszerészi hivatást?
- Mondhatnám, véletlenül. Eredetileg orvos szerettem volna lenni, sikertelen felvételi után autovillamossági műszerész szakmát szereztem, és másodjára gyógyszerészkarra jelentkeztem Szegedre. Úgy terveztem, hogy másodév után átjelentkezem az orvoskarra, de menetközben megszereztem a gyógyszerész szakmát –jelzem, ezt azóta se bántam meg. A szakmában eltöltött majd 30 év ebben a hitben erősít meg minden nap. Mivel az egyetemi évek alatt megnősültem - feleségem a bölcsészkaron, velem egyidőben szerzett diplomát -, olyan helyre pályáztunk, ahol mindketten a szakmánkban helyezkedhettünk el és pályakezdőként szolgálati lakást biztosítottak. Így költöztünk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerbe, ahol négy évig éltünk.
- Eléggé rövid időt töltöttek ott. Nem váltak be a számításaik?
- szó sincs erről. Szerettünk ott élni, szerettük a szatmári embereket, de úgy gondoltuk, hogy közelebb kellene kerülnünk a szüleinkhez. Ezért az Egészségügyi Közlönyben meghirdetett százhalombattai állásajánlatra jelentkeztem. 1982-ben költöztünk a városba, itt született meg a fiunk. Egy évig pendliztem, Kemencén, majd Taksonyban helyettesítettem, és 1983-tól vagyok az akkor még 48-as számú patika vezetője.
- Mennyit változott a gyógyszerészi munka az elmúlt évtizedek alatt?
- A feladatunk ugyanaz, a gyógyítás, a beteg emberek segítése. Amiben változás tapasztalható, az úgynevezett „magi” gyógyszerek (patikában készített) számának csökkenése a gyári készítményekkel szemben. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nálunk mind a mai napig bőven van magi készítmény, mivel az orvosok előszeretettel alkalmazzák (sokuknak saját receptúrájuk van), mi pedig minden gyógyszer elkészítését vállaljuk.
- Említette, hogy a magisztrális munka mennyisége csökkent. A gyógyszerek száma hogyan alakult?
- Húsz éve mintegy nyolcszázféle törzskönyvezett gyógyszert tartottunk, most a számuk eléri a tizenkétezret. Ezek közül nálunk hat-hétezer készítmény hozzáférhető. A ritkán írottakat fél-egy napos határidőre tudjuk beszerezni. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek, a homeopatiás készítmények iránti fokozódó érdeklődés is szélesíti a patika termékpalettáját.
- A gyógyszerész ismeri leginkább a gyógyszerszedési szokásainkat. Mit tapasztalt, sok gyógyszert szednek a százhalombattaiak?
- Sokat, de nem hiszem, hogy ez százhalombattai specialitás. Azt hallhatjuk mindenütt, hogy ez országos jelenség.
- Sokan fájlalják, hogy megszűnt városunkban az ügyelet. Nem lehetett volna más megoldást találni?
- Nem szűnt meg az ügyelet, hétvégeken és ünnepnapokon ez a szolgáltatás működik. A hétközi ügyelettel sajnos, nagyon sokan visszaéltek, zárt ajtók mögötti nyitva tartásnak tekintették, amit bármikor, bármiért igénybe lehetett venni. Azt mondhatom, hogy alaposan, lelkiismeretesen végiggondoltuk, mielőtt ez a döntés megszületett volna. El sem hinné, hogy mikkel csengettek be az ügyeletre. Az összes környező településről ide jöttek éjszaka, és ha már úgyis jöttek, kiváltották az ismerősök receptjeit is. Gyakran fordult elő, hogy egy-két héttel korábban felírt vényeket hoztak, vagy tápszerért jöttek éjnek idején. Az sem volt ritka, hogy terhességi tesztet vettek, mert sokan még most sem tudják, hogy a teszt csak a beágyazódás után mutatja ki a terhességet. Esemény utáni tablettát akartak vásárolni, az azonban csak receptre kapható.
- A gyógyszertár jövője az utóbbi időben bizonytalanná vált, ugyanis el kellene hagyniuk az épületet. Mit tudhatunk meg erről?
- A működő Lakótelepi Patikára szüksége van a városnak, azt is mondhatnám, hogy a betegek és a „gyógyszertár” ismerik egymást. Munkatársaim és személy szerint én is azt szeretnénk, ha a patika ebben az épületben maradna, hiszen egy átköltöztetés (nem tudni, hova) egyelőre kilátástalannak tűnik, tudva az ÁNTSZ szigorú kritériumait, és ismerve a patika méreteit, raktárkészletét, bútorzatát, laborját, technikai felszereltségét. Úgy gondolom, a városlakók is megszokták, hogy itt van ez a gyógyszertár, melyre bizton számíthatnak. Többször beszélgettünk a polgármester úrral, a képviselő urakkal erről a problémáról, keressük a mindenkinek jó megoldást. Többen közülük megnézték a patikát, átérzik a feladat súlyát.
- Ön is említette és szemmel is látható, hogy az épület nagyon rossz állapotban van. Milyen megoldást tartana elfogadhatónak?
- Nagyon ráférne az épületre egy tatarozás, lebontás helyett szépen rendbe lehetne hozni, a városban példaértékű a SZÁKOM megújult épülete. Tatarozás alatt zavartalanul működne a gyógyszertár, ez mindannyiunk – a betegek és a patika – közös érdeke.
- Végezetül egy javaslatot várunk öntől: kiről szóljon a következő Premier plán?
- Sok embert tisztelek és becsülök a városban. Fontosnak tartom az orvos-gyógyszerész közötti jó kollegiális viszonyt, s mivel csak egy embert lehet javasolni, én dr. Keresztesy Erzsébet háziorvost ajánlom.
