Gazdag programot kínált tagságának és meghívott vendégeinek az Óvárosi Nyugdíjas Klub hagyományos karácsonyi ünnepsége. Öt órás műsorukon óvodások léptek fel, szavalatokat hallhattunk, megtekinthettük a Dubecz család halászeszközeit, az óvárosi alkotók munkáit, a folyamatosan bővülő „Óváros régi képei” címet viselő fotókiállítást és a „Hottehettük” Alkalmi Színtársulat újabb produkcióját. Hogy hányadik parancsolatot? – erről talán később.
A Pitypangos Óvoda óvárosi tagozatának karácsonyi műsorát tapsolhatta meg a nagyérdemű, és méltán, mert az apróságok ezúttal is kitettek magukért. A kicsinyeket megvendégelték, és egymást is sütikkel, szendvicsekkel, pohár borral kínálgatták a jókedvű nyugdíjasok.
Igazi, karácsonyi hangulatot teremtettek Gere László népművelő bevezető szavai, majd Kornis Mihály, Végh György, Babits Mihály, Emőd Tamás versek, adventi köszöntők hangzottak el Balogh Albertnétól, Dubecz Tivadarnétól, Baracsy Ibolyától, Vígh Judittól, Szatoryné Csonkás Zsuzsa, Bacs Lajosné pedig saját költeményét adta elő. Szatory Tibor karácsonyi története után Gere László József Attila versével zárta az irodalmi műsort.
A vidám társaság a klubterembe vonult megcsodálni Somogyi Kriszta, Pató Józsefné, Géczi Kálmánné, Kurán Imréné, Szatoryné Csonkás Zsuzsa, Kovács Bertalan, Versits Gyula, Pató József, Bacs Lajosné és Szabó Ottó munkáit, Dubecz Tivadar halászeszközeit. Nosztalgiázásnak lehettünk tanúi végig nézvén a régi fotókat. Újabb meglepetésként, az ötéves Sziva Tünde Ibolya karácsonyi verset mondott el.
Zavarba jöttünk a népszínmű címén, hiszen a plakáton „Az ötödik parancsolat” volt olvasható. De kivesézve a parancsolatokat, kiderült: „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön!” – a negyedik parancsolat. Gere László bevezető szavaiban elmondta: otthon felejtették a kellékek, a díszletek egy részét, a szöveget sem tudják igazán, és kérte a nyugdíjasokat, súgjanak, ha szorul majd hurok. Szó, ami szó, a menyasszony, Simon Zsuzska nem igazán tisztelte a negyedik parancsolatot. De, mint minden népszínműben inkább a szerelemről, házasságról volt szó, meg egy szőrösszívű, zsugori atyáról is, aki a nyolcvan holdjához még kettőt akart szerezni. Volt persze, egy kódis asszony is, aki állandóan lisztet kapott szakajtószám és ropogós cipókat.
Szerepelt még Stefánkó, aki erősen törte a magyar nyelvet, meg szó volt még egy halászról is. (Talán Dubecz Tivadarról, ifjabb korában.) De, amikor komolyra fordult a dolog, és Zsuzska bánatában el akarta veszejteni magát, két legény is sietett megmenteni őt. Lett olyan kettős kézfogó, hogy rengett a csárdástól a színpad. És persze, volt vastaps is, miután legördült a függöny.
Igazi, karácsonyi hangulatot teremtettek Gere László népművelő bevezető szavai, majd Kornis Mihály, Végh György, Babits Mihály, Emőd Tamás versek, adventi köszöntők hangzottak el Balogh Albertnétól, Dubecz Tivadarnétól, Baracsy Ibolyától, Vígh Judittól, Szatoryné Csonkás Zsuzsa, Bacs Lajosné pedig saját költeményét adta elő. Szatory Tibor karácsonyi története után Gere László József Attila versével zárta az irodalmi műsort.
A vidám társaság a klubterembe vonult megcsodálni Somogyi Kriszta, Pató Józsefné, Géczi Kálmánné, Kurán Imréné, Szatoryné Csonkás Zsuzsa, Kovács Bertalan, Versits Gyula, Pató József, Bacs Lajosné és Szabó Ottó munkáit, Dubecz Tivadar halászeszközeit. Nosztalgiázásnak lehettünk tanúi végig nézvén a régi fotókat. Újabb meglepetésként, az ötéves Sziva Tünde Ibolya karácsonyi verset mondott el.
Zavarba jöttünk a népszínmű címén, hiszen a plakáton „Az ötödik parancsolat” volt olvasható. De kivesézve a parancsolatokat, kiderült: „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön!” – a negyedik parancsolat. Gere László bevezető szavaiban elmondta: otthon felejtették a kellékek, a díszletek egy részét, a szöveget sem tudják igazán, és kérte a nyugdíjasokat, súgjanak, ha szorul majd hurok. Szó, ami szó, a menyasszony, Simon Zsuzska nem igazán tisztelte a negyedik parancsolatot. De, mint minden népszínműben inkább a szerelemről, házasságról volt szó, meg egy szőrösszívű, zsugori atyáról is, aki a nyolcvan holdjához még kettőt akart szerezni. Volt persze, egy kódis asszony is, aki állandóan lisztet kapott szakajtószám és ropogós cipókat.
Szerepelt még Stefánkó, aki erősen törte a magyar nyelvet, meg szó volt még egy halászról is. (Talán Dubecz Tivadarról, ifjabb korában.) De, amikor komolyra fordult a dolog, és Zsuzska bánatában el akarta veszejteni magát, két legény is sietett megmenteni őt. Lett olyan kettős kézfogó, hogy rengett a csárdástól a színpad. És persze, volt vastaps is, miután legördült a függöny.
