Az összegyűlteket Sinka László alpolgármester köszöntötte, aki maga is Óvárosban nőtt fel, abban a városrészben, amelynek múltjáért, jelenéért és jövőjéért évtizedek óta tevékenykedik Jankovits Márta. Köszöntőjében emlékeztetett, hogy az elismerésre az ÉSZKE tett javaslatot, és azt egyhangúlag támogatta a képviselő-testület. Mint mondta, "itthon", azaz Óvárosban azt tanulta: az ember a lényeg, és az, amit tesz.

Az összejövetelen részt vett Kárász Benjamin alezredes, korábbi rendőrőrsparancsnok, valamint Vezér Mihály is. A polgármester szerint minél több olyan emberre lenne szükség, mint amilyen a Faluvédő Egylet vezetője. Akkor nem kellene válságról beszélnünk, amelynek oka valójában nem a pénzügyi és gazdasági, hanem az emberi szférában, az anyagiasságban, az önzésben és az ebből fakadó elszigetelődésben keresendő. Jankovits Márta élő példája annak a szeretetnek, amely nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejeződik a közösség iránt. Cikkeivel olyan emlékeket ébreszt fel, amelyeket fontos megőriznünk, olyan értékeket véd, amelyeket át kell örökítenünk a következő nemzedéknek.

Az ünnepelt már magán a társaságon is meglepődött, hiszen kisebb körű találkozóra készítették fel a szervezők. Meghatódott a sok virágon, de főként a sok baráti arcon, akik nélkül törekvései nem értek volna célt az elmúlt évtizedekben.

Annak idején, a Faluvédő Egylet megalapításakor társaival a hagyományokat akarták feléleszteni. Búcsút, bálokat szerettek volna rendezni, de rá kellett jönniük, hogy, ami elmúlt, azt nem lehet visszahozni, mert közben megváltozott a világ. Ugyanakkor elfelejteni sem szabad a régi dolgokat, amelyekről a mai unokák nem tudnak, de még(!) nem is érdekli őket, mert nem tudják, mennyi ismeret, tapasztalat, bölcsesség veszik el a "régi öregekkel". "Ha nem írjuk le, nem marad semmi" – mondta Jankovits Márta.

Legújabb terve az 1914-2014. Százhalombatta című kötet. Társaival szeretnék felkutatni az első világháború helyi emlékeit, a szájhagyomány útján még őrzött családi és személyes történeteket. Várják mindazok jelentkezését, akiknek frontot járt, elesett, sebesült, fogságba esett hozzátartozójuk van. A háborús események százhalombatti vonatkozásait egy érdi gimnáziumban tanító hadtörténész fogja megírni a könyvben.

Jankovits Márta hangsúlyozta, sem kötetei, sem a faluvédő újságok nem tudtak volna megjelenni számos barát, ismerős, pályatárs önzetlen támogatása, munkája nélkül. Külön is megemlítette a könyvtár és a múzeum dolgozóit, akik mindenkor a legnagyobb segítő szándékkal fordultak felé. Kiemelte azt is: egy egész összetartó közösség eredménye, sikere a díszpolgári cím. Nem véletlenül fogalmazott úgy egyik óvárosi ismerőse:"Tudod, Márti, úgy örülünk, hogy hozzánk került ez a díj!"