Felszólalását azzal indította, hogy a százhalombattai fiatalok nem szeretik a várost, mert itt semmilyen lehetőséget nem találnak.

- Erősen fogalmaztam, ami a számomra szokatlan körülménynek tudható be, hiszen általában nem szóban, hanem képekkel kommunikálok – korrigált utóbb Fazekas Levente, aki maga is Százhalombattán nőtt fel. Kivételesen jól felszereltek az iskolák, számos támogatás és juttatás segíti a fiatalok boldogulását. Gondolok itt például a jogosítvány vagy az első lakás megszerzéséhez nyújtott segítségre. Épp ezek mellett tartom nagyon erős kontrasztnak, hogy bizonyos területek és igen széles korosztály kimarad a figyelemből. Ha nem tudnám, hogy sok szempontból kiemelkedően jók a lehetőségek Százhalombattán, fel sem vetődött volna, hogy egy ifjúsági műhely ötletével forduljunk az önkormányzathoz.

A tanulmány egy, a városközpontban megvalósítandó ifjúsági és művészeti központ lehetőségeit vázolja fel építészeti, szervezeti és tartalmi szempontok szerint. Létrehozását több igény találkozása is indokolja. A városban igen magas szintű képzőművészeti oktatás zajlik méltatlan körülmények között; átlagon felüli az amatőr zenészek, együttesek száma, akik garázsokban próbálnak, ezzel rendszeres feszültséget gerjesztenek a környéken lakókkal. Ezen helyzetek megoldásával lehetne az elért színvonalat tartani, illetve emelni. A koncepció nem csak kérni, de adni is szeretne. Ezért a képzőművészek magukra vállalnák a város kortárs képzőművészeti gyűjteményének gondozását, egy mindezt bemutató galéria szakmai működtetését. A zenészek egy stúdió fenntartásával nem csak a helyi együtteseknek nyújtanának segítséget, hanem szolgáltatásként is fel tudnák kínálni.

A fiatalok számtalan sport- és alkotócsoport közül választhatnak, ha már megfogalmazódott bennük erre az igény. Ugyanakkor arra nincs lehetőségük, hogy más közösségek tagjaival találkozzanak. Nem találnak a városban rendszeres, tartalmas kikapcsolódást, ezért a szabadidejüket többnyire városon kívül, általában Budapesten töltik. Ennek, az egyéb veszélyek mellett az is igen nagy kockázata, hogy kötődéseik fellazulnak, gondolataik elszakadnak Százhalombattától. Nagyon nagy – pénzben is kifejezhető – problémát jelentenek, akik az adottságok és juttatások ellenére sem érzik magukénak a várost, nem becsülik értékeit, rongálnak unalmukban vagy a figyelemfelkeltés kedvéért. A közösségi tér komplex kulturális kínálatának célja, hogy találkozzanak a fiatalok kortársaikkal, azok érdeklődési körével, hogy az értékközvetítés az arra fogékonyabbakon keresztül eljusson azokhoz is, akiket más formában nem ér el ez a szándék.

A központ működtetésének célja, hogy bevonja az ifjúságot a város vérkeringésébe, kialakítsa, fejlessze lokálpatriotizmusukat. A tanulmány előterjesztését a Damjanich úti kereskedelmi egység épületének kiürülése tette sürgőssé, mivel az a célnak megfelelő, központi helyen található, egy olyan intézményi körben, ahova tökéletesen beilleszthető lenne. Ez az elhelyezkedés egyúttal azt sugallná a célközönség felé, hogy a város számít rájuk, fontosnak érzi – szó szerinti és képletes – beépülésüket is ebbe a szervezeti rendszerbe, ami Százhalombattán nagyon pontosan kirajzolódik a Szent István téren és a környékén. Aktualitását tovább erősíti, hogy január 31-én vált elérhetővé a 2014-2020 közötti időszakra kidolgozott Pest megyei Területfejlesztési Program, amiben többek között a közösségfejlesztés is fontos szerepet kap, mint megvalósítandó cél.

A közmeghallgatáson Vezér Mihály polgármester jelezte, hogy érti a szándékot, jogosnak tartja az igényt, de egyelőre számos további kérdés is felvetődik, amiket gondosan, szakértők bevonásával kell elemezni. Arra kérte a kezdeményezőket, mutassák meg, mekkora a támogatottsága az elképzelésnek és a közeljövőben tűzzenek ki egy időpontot, amikor az önkormányzat illetékeseivel együtt gondolkodva, több szempontból is megvizsgálják az ötletet és a lehetőségeket.