Egyikük Balogh Elemér roma jazz zenész, költő. Tehetségének hála az elmúlt húsz évben bejárta a világot, Monte Carlóban is úrnak szólították, de itthon, a saját honfitársai többsége még mindig csak cigánynak tartja. Amikor felkérték, hogy írjon valamit a Cigányélet kötetbe, mélyen elgondolkodott, hogy tud-e a magyarországi romákról előre mutató gondolatot közölni. Most azonban úgy véli: már az is pozitívum, hogy egyáltalán szóba kerültek.

A rendezvényt dr. Aradszki András országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki maga is tevékeny részt vállal a kötetet kiadó Szeretet Földje Szolgálat romamissziójában. Mint mondta, jobban meg kellene ismernünk a cigányok belső életét, kultúráját, hiedelemrendszerét, mert amíg csak a külső körülményeken próbálunk változtatni, a távolságot növeljük romák és nem romák között. Nem felülről, hanem partnerként és erkölcsi lényként kell közelíteni hozzájuk.

Hogy ez miként történhet a gyakorlatban? Például úgy, hogy a Szeretet Földje Szolgálat meghívja az érdi cigányokhoz Székely János püspököt, aki gitározik a tornateremben, mire a romák örömükben táncra perdülnek, és annak ellenére, hogy adventkor Európában ez nem szokás, az égvilágon senki sem ütközik meg rajtuk.

A Szeretet Földje Szolgálat "szilárd, békés, egész környezetének biztonságot nyújtó országgá" kívánja tenni hazánkat. A törökbálinti csoporthoz a környéken élő művészek, szociális munkások, kulturális szakemberek tartoznak. Gyógyító, missziós rendezvényeket, kiállításokat szerveznek, a legelesettebbek között élnek, és abban bíznak, hogy a változás kovászai lehetnek.

Persze, ellenszélben járnak – mondja Tarnóczi Mária nyugdíjas szociális munkás, hiszen sem az egyházuk, sem az önkormányzatuk, sem a környéken élő lakosság nincs felkészülve a cigányokkal való szeretetkapcsolatra. "Igen körbenéznének, ha öt vagy akár két családdal bevonulnánk a szentmisére!" Mégis úgy érzik, ha csak egy emberen tudnak segíteni, meg kell tenni, amit lehet. Most például leírták, amit a romákkal tapasztaltak, szépítés és ítélkezés nélkül, abban bízva, hogy a könyvvel kaput nyithatnak a többségi társadalom számára.

Sípos (S) Gyula egykori népművelő, alkotó például a lomisokat mutatja be a könyvben. A könyvtári találkozón pedig arról beszélt, hogy harminc-negyvenezer ember megélhetését biztosítja a szemét szétválogatása. Mi lesz velük, ha megszigorítják a színesfém-kereskedelmet? Ők is elmehetnek lopni a többiekkel?

A prostitúcióról és a vele összefüggő emberkereskedelemről sorolt megdöbbentő adatokat Csapó Emma, az egykori hittantanárnő, aki manapság utcalányokat, alkoholistákat, hajléktalanokat próbál kimenteni a földi pokolból. Azt állítja, bárkiből lehet prosti, akit elrabolnak, majd három hétig éheztetnek, vernek és erőszakolnak, de természetesen nagyobb esélye van rá annak, akit a régen talaját vesztett család már nem véd, és a társadalom eleve kivet származása miatt.

Ha nagyon sokan végigolvasnák a Cigányélet rövid történeteit, talán mégis kevesebb lenne a szenvedés. Néhány milliméterre meg biztosan kinyílna az a bizonyos kapu is.