Az egyesület egy baráti társaságból jött létre. Céljuk, hogy minél többen megismerjék a merülés szépségét, akiknek pedig már nem újdonság a búvárkodás, túra- és gyakorlási lehetőséghez jussanak. A próbamerüléstől az oktatáson keresztül a túraszervezésig komplex szolgáltatást szeretnének nyújtani.

Az első víz alatti uszonycsapásokat a strandon lehet kipróbálni segítségükkel - alacsony költséggel, egyeztetett időpontban. Akit érdekel, keresheti az egyesületet a Facebookon, de hétvégeken és a nyári strandnapokon személyesen is megtalálhatóak lesznek.

A százhalombattai amatőr búvárok egy horvátországi túrán ismerkedtek össze a dél-budai Nagy Gyulával, aki majdnem harminc éve közeli ismerőse a nagy kékségnek. Az oktatás mellett ipari búvárkodással is foglalkozik, hatfős barlangi búvár csapatuk segítségét a helyi polgárőrségnek is felajánlotta.

Az amatőr búvárok felkészítése elméleti és gyakorlati oktatásból áll, amelyhez két méteres víz is elegendő. Az uszodai foglalkozásokat nyílt vízi, majd lehetőség szerint tengeri merülés követi. Az év elején alapított battai egyesületnél jelenleg is folyik egy alaptanfolyam.

Nagy Gyula szerint mindenki alkalmas a búvárkodásra, aki egészséges, jól úszik és főként, nincs víziszonya. Ő maga azonban olyan képesítéssel is rendelkezik, amellyel különböző egészségi problémákkal – például cukorbetegséggel és magas vérnyomással - küzdőket is kísérhet merülésvezetőként.

Denkovics Tamás, az egyesület egyik alapítója szerint a búvárkodás nem drágább hobbi, mint a síelés. Egy szokásos horvátországi nyaralásnak mintegy harminc százalékkal emeli meg a költségeit. Aki csak évente egyszer-kétszer merül, annak jobban megéri kölcsönözni a felszerelést, aki pedig "beleszerelmesedik" a búvárkodásba, az is ráér apránként megvenni a holmit.

Tamásék egy tizennégy éves ikerpárt nevelnek. A család nem kedveli a parton leszúrt napernyő alatti nyaralást. Mind a négyen levizsgáztak búvárkodásból, a tenger fantasztikus közös élmény számukra. Merültek már Horvátországban olyan helyen is, ahol nem hittek a szemüknek a gyönyörű látvány hatására, de az is előfordult velük, hogy öt perc ismeretség után játszottak egy polippal.

Gyula szerint ezért van, hogy a búvárok nem esznek sem polipot, sem pedig cápát. Utóbbi ugyan nem olyan barátságos, hogy játékba elegyedjünk vele, a tiszteletet azonban annál inkább kiérdemli. A legtöbb búvár igazi természetbarát, mindent a szemnek alapon csodálkozik rá a víz alatti élet szépségére és gazdagságára.

A battai búvárok minden érdeklődőt szeretettel várnak tanfolyamaikra és túráikra.