Télen a csoportszobákban zajlanak a találkozók, ahol Júlia vetített képekkel, szemléltető eszközökkel mutatja be a gyerekeknek a természet kincseit. Nem csak a madarakat, hanem külön fejezetet szentel a tipikus "nemszeretem" állatok megismertetésére és barátságosabbá tételére. Aztán ahogy kisüt a nap, kezdődik a séták ideje.

Április 19-én a Déli Lakótelep egyik játszóterén a gyerekek megtudták, hogy az árvacsalán szára szögletes, hogy csak a fiúrigók énekelnek, de ők nagyon, hogy a szülők a fészek védelme érdekében a levetett tojáshéjakat jó messzire elszórják, hogy ritka szerencse manapság háziverebet látni, akiknek egyébként kedves szokása, hogy beköltöznek a gólyafészek oldalába.

"Ha észrevesztek egy madarat, csöndben mutassatok rá, mert ha kiabáltok, a többiek már nem fogják látni!" – látta el tanácsokkal a gyerekeket Júlia.

Kiderült az is, hogy a feketerigó-populáció egy jelentős része továbbra is félénken, embert kerülve él az erdőkben és télen melegebb vidékre vándorol. Egy részüket viszont a városokba vonzotta a könnyebb megélhetés reménye, amit az emberek télen-nyáron biztosítanak számukra, így a költözésről is lemondtak.

A látszat ellenére azonban, nem a feketerigók üldözték el a verebeket a városokból, hanem a vegyszerek ártottak meg ilyen látványos mértékben a kistestű madaraknak, akik mára jóval kevesebben élnek a panelközökben, mint akár tíz évvel ezelőtt. Jól bírják azonban a "civilizáció vívmányait" a tengelicek, akiket más néven stiglicnek is hívhatunk. Ezek a verébméretű, bordó maszkos, színes pintyfélék már koratavasztól egyre többször felbukkannak az utcákon, kertekben, parkokban.

Júlia hozott magával két plüssmadarat – egy feketerigót és egy tengelicet – amik megnyomva az eredeti madár hangját imitálták. Egy kisdoboznyi tojásgyűjtemény emlékeztetett a természet fantasztikus sokszínűségére, és amiket nem láthattunk élőben vagy csak messziről, azokról nagyméretű fotókat mutatott.

Az ovisok kicsit ijedten vettek észre egy barnapihéjű rigófiókát, aki látszólag elveszve a park füvén lépkedett. Júlia megnyugtatta őket, és egyúttal üzeni minden aggódónak, hogy a feketerigó kicsi fészket épít a tojásoknak, és a kikelt fiókákat direkt a földön neveli. Tehát, ha bokor alatt bujkáló kisrigót találunk, nem kell félteni és semmiképp sem szabad hazavinni! Egyrészt nem tudjuk megfelelően táplálni, másrészt képzeljük csak el szülei rémületét és fájdalmát, amikor finom falatokkal megrakodva nem találják a fiókájukat!

A folyamatosan változó világban nem kivételek a madarak sem. Új fajok jelennek meg a városokban, régiek tűnnek el. A séta során láttunk balkáni gerlét és messze magasan a felhőtlen égen néhány jellegzetes formájú sarlósfecske is átcikázott. Az óvodakapuval szemben álló fa csúcsáról egy sárga csicsörke köszönt el a sétáról visszatérő gyerekektől.