Ez a címe Fazekas István és Véghelyi Balázs válogatott írásait bemutató kötetnek. Március 2-án, Arany János születésnapjának estéjén a két fiatal szerző közös könyvének bemutatójára gyűltünk össze a városi könyvtárban. Mindkét szerzőtől jelent már meg kötet, megismerkedhettünk Fazekas István verseivel, gondolataival és Véghelyi Balázs prózái sem ismeretlenek a mai hazai irodalmat kedvelők előtt. Ez a válogatás azonban olyan oldalukról mutatta be a szerzőket, amely talán nem volt mindenki számára nyilvánvaló. A kötet előszavában Serfőző Simon így fogalmaz: "Nem könnyű sohasem neki vágni a bizonytalannak, a gondolkodás meredélyeinek, ismeretlenjeibe az önkifejezésnek, a világ megfogalmazásának. Főleg akkor nem, amikor meindketten a mindennapok botrányos valóságával is szembesíteni akarnak. Fazekas István az apák, nagyapák sorsával a falvak, vidékek legalján, Véghelyi Balázs pedig a történelmünk messzeségébe fürkészően. Tapasztatlataikról a sárkányok födjét megjárt mesehősök önfeledt mámorával számoltak be."
Tarján Tamás irodalomtörténészt kérték fel a kötet bemutatására. Nem véletlenül, hiszen mindkét alkotót jól ismeri, sőt Balázs az ELTE irodalom szakos hallgatójaként tanítványa is.
Tarján Tamás hajóhoz hasonlította a válogatáskötetet, amelynek orrában Fazekas István versei, novellái szerepelnek, majd az ifjú esszéista művei következnek, és végül ismét a szépirodalomé a főszerep. A válogatott műveiken keresztül szinte párbeszédet folytat a két szerző, találunk oda-vissza utalásokat, hivatkozásokat szellemi példaképekre. A beszélgetés során arról is szó esett, mennyire meghatározó az irodalmi munkásságban egy-egy példakép. Fazekas István több írásában is utal Ratkó Józsefre, aki őt kezdő irodalmárként hol kritikával, hol baráti jószóval segítette az alkotásban.
Véghelyi Balázsnak hasonló a kötödése Csoóri Sándorhoz, aki a fiatal szerző első kötetének borítójára az alábbiakat írta: „...a csodatévők szakmáját tanulgatja, költő, író, nemzetnevelő felnőtt akar lenni....”
A múlthoz való kötődés, a hagyományok tisztelete mindkét szerző sajátossága. Ezért sem véletlen, hogy ennek az ünnepi alkalomnak a fényét emelte részvételével és játékával ifj. Csoóri Sándor és az Ifjú Muzsikás Együttes.
Tarján Tamás hajóhoz hasonlította a válogatáskötetet, amelynek orrában Fazekas István versei, novellái szerepelnek, majd az ifjú esszéista művei következnek, és végül ismét a szépirodalomé a főszerep. A válogatott műveiken keresztül szinte párbeszédet folytat a két szerző, találunk oda-vissza utalásokat, hivatkozásokat szellemi példaképekre. A beszélgetés során arról is szó esett, mennyire meghatározó az irodalmi munkásságban egy-egy példakép. Fazekas István több írásában is utal Ratkó Józsefre, aki őt kezdő irodalmárként hol kritikával, hol baráti jószóval segítette az alkotásban.
Véghelyi Balázsnak hasonló a kötödése Csoóri Sándorhoz, aki a fiatal szerző első kötetének borítójára az alábbiakat írta: „...a csodatévők szakmáját tanulgatja, költő, író, nemzetnevelő felnőtt akar lenni....”
A múlthoz való kötődés, a hagyományok tisztelete mindkét szerző sajátossága. Ezért sem véletlen, hogy ennek az ünnepi alkalomnak a fényét emelte részvételével és játékával ifj. Csoóri Sándor és az Ifjú Muzsikás Együttes.
