A Dunai Flottilla egyesület tagjaiból és érdi fiatalokból álló, közel húsz fős magyar küldöttség nevében Gáspár Botond, az Óbudai Egyetem gépészmérnök hallgatója, és Márkus László, a százhalombattai Arany János Gimnázium diákja meséltek szerkesztőségünkben. A flottillások korábban már vettek részt hasonló uniós pályázaton, ezért gondolt rájuk most is Isépyné Badics Gyöngyi, az Ága-Boga Nagycsaládosok Érdi Egyesületének vezetője, a program magyarországi koordinátora.

A szlovák és lengyel fiatalokat először a magyarok látták vendégül, 2012 szeptemberében Százhalombattán és Balatonalmádiban. Októberben Szlovákiába utaztak, november végén pedig Lengyelországba. Mindhárom országban konferenciákat tartottak, ahol meghívott előadók közreműködésével ismerkedtek az emberi jogok helyi gyakorlatával, a bevándorlás, a vallás-, a gondolat- és szólásszabadság, a tanuláshoz való jog és a magántulajdon kérdéseivel. Minden témához igyekeztek olyan szakembereket – városvezetőket, jogászokat, rendőröket és bírókat – hívni, akik napi gyakorlatban alkalmazzák és egyszerű formában képesek átadni az érintett területeken szerzett tapasztalataikat. Az előadók felkeresése és felkérése a fiatalok feladata volt.

A konferenciák mellett természetesen a legtöbbet az együttlétek, a közös játékok során tanulták a gyerekek. A (magyarul) Kompasz kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez című kiadvány az elméleti ismereteken kívül, számtalan játékleírást tartalmaz. Ezek mindegyike közös gondolkodásra, beszélgetésekre adott alapot. A játékok egyik üzenete az volt a fiatalok számára, hogy merjenek gondolkodni, vitatkozni, kiállni a társaik elé és vállalni a véleményüket. A gyerekek minden országban kaptak tolmácsot, de a program végére már önállóan is nagyon jól megértették egymást angolul.

Kassán az egyik játék az "ingyen ölelés" volt. Különböző nyelvű táblákkal lerohantak egy buszpályaudvart, majd mindezt folytatták egy bevásárlóközpontban. Itt azonban saját bőrükön azt is megtapasztalták, miért fontos az emberi jogok ismerete és általános érvényre juttatása. Azzal szembesültek ugyanis, hogy amikor meghallották a magyar beszédet, nem akarták őket beengedni az áruházba, mondván, attól tartanak, lopni fognak. A szlovák fiatalok – akik pedig a Balatonnál szereztek hasonló tapasztalatokat – kiálltak magyar pajtásaik mellett. "Az derült ki számunkra, hogy Szlovákia nagyon fiatal ország és szükségük van identitásuk erősítésére – foglalta össze Botond a szlovákiai tapasztalatokat. – De a kilencvenes években született fiatalok ugyanolyan csibészek, mint mi, és nagyon jó barátságokat alakítottunk ki egymással."

Brüsszelben feltűnést keltett az addigra összeszokott magabiztossággal vonuló, közel hatvan fős csapat. Az Európa Parlament üléstermét ugyan konstrukciós hiba miatt nem tudták megnézni, de bejárták az épületet, aminek biztonsági megoldásait, a munkatársak hozzáállását nagyon érdekesnek találták a fiatalok. Őszinte válaszokat kaptak a tagállamokkal, a schengeni határ bővítésével, Románia és Törökország csatlakozásával kapcsolatban. Egyes kérdések felvetették, hogy azok a bizonyos emberi jogok, amikről oly sokat tanultak a program során, egyaránt érvényesek-e mindenkire, vagy csak az unió polgáraira.

Érdekes volt megismerni más országok hétköznapjait, felfedezni az apró különbségeket. Szlovákiában például az ötös a legrosszabb jegy, és az egyes a legjobb. A szlovák csapat Sobrance-ból érkezett, részben egy hagyományőrző csapatból, és egy ifjúsági kulturális központon keresztül, ahol vendégül is látták újdonsült barátaikat. A lengyel fiatalok szintén egy ifjúsági egyesület, valamint egy hiphop táncos csapat tagjaiból verbuválódtak.

A "Fiatalok lendületben" uniós program véget ért, de a csapatépítés annyira jól sikerült, hogy az Ága-Boga egyesület már dolgozik a következő alkalmon, ahol mindhárom nemzet fiataljai újra találkozhatnak. A magyarok – százhalombattaiak és érdiek – azonban addig is spontán összejárnak, keresik egymás társaságát, a lehetőséget a beszélgetések folytatására.