(Ülésterem. F. M. balról be, majd egy hirtelen, váratlan kanyarral jobbra ül le.)
F.M.: Régen álltak már ilyen rosszul a dolgok. De nekem még igen! Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy nem. Ezért ültem ide. (Baloldali stáb lekonyultan hallgat.)
(Sz. I. jobbról be. Mivel többen lettek, nem fér el az asztal mellett.)
Sz. I.: Csináljatok már nekem is helyet!
K. I. : Küldd át a BP-t a baloldalra!
B. L. : Nagyon határozottan kérem, hogy hagyjon alább a zsibongás. Legalább azokra legyünk tekintettel, akik vizsgára készülnek, vagy a napi sajtóban próbálnak tájékozódni! Egyébként meg nem hallom BP hangját a kórusban.
B. P.: Persze, mert kihúzták a mikrofonomat. Ezzel szórakoznak jobbról.
B. L. : Akkor üzenjünk már az informatikus ügyelőknek, hogy jöjje-nek vissza ebédszünetről, mert a fiúk kihúzósat játszottak! Gyere-kek, próbáljátok már kicsit hasznosabban elfoglalni magatokat! Nézzétek meg, az FM és a TT milyen ügyesen megtalálták a lapto-pon az amőbát meg a sakkprogramot!
Sz. A. (Kezeivel az asztalon, lábaival a földön dobol, nyitott szájjal rágózik.) Én nem szeretem a csúnya loptopot. Szerintem onnan is figyel a nagytestvér.
B. L.: Az a te bajod, hogy hiperaktív vagy. Tanuld inkább az alkot-mányjogot. Meg akarsz bukni a vizsgán?
P. Gy. : Színpadmester úr! Ügyrendileg javaslom, hogy fejezzük be a szórakozást, és szavazzunk végre a napirendről, vita nélkül!
K. I.: Valahányszor PGy ügyrendileg javasol, én is fogok, az ellen-kezőjére! Ha kell, addig folytatom ezt, amíg egy ember is marad a nézőtéren. Az intézményvezetőknek úgyis kötelező végignézni a mű-sort. Egyébként meg, azok után, hogy színpadmester úr főhősökre és pojácákra osztotta a társulatot, én nem fogok részt venni semmilyen játékban.
G. I.: Én szeretlek, és nagyra becsüllek. Legalább azokban a jelene-tekben vegyél részt, amikhez spontán kedvet érzel!
(K. I. durcásan hallgat.)
B. L.: Az lehet a baj, hogy nem egy szövegkönyvből dolgozunk. Pe-dig én is szeretlek.
W. J.: Szerintem meg az a baj, hogy savanyú a szőlő. Biztos fáj, hogy az a rokonod vagy ismerősöd lemaradt a színházi zsíros fala-tokról. Nem a te rokonod volt?
K. I.: Nem.
W. J.: Akkor a TT-é!
T.T.: Nem.
W.J.: Hagyjuk! SzI, fogadjunk, hogy a te nyomdádban sokszorosítják a plakátokat!
Sz. I.: Nem.
W.J.: Csak vicceltem! Viszont SzA-nak biztos dupla volt a gázsija, amíg a bejárat őrzését is ő látta el.
Sz. A.: Én nem tudom, hogy a pénzekkel hogy s mint volt. Azt azonban tudom, hogy a jegyszedőnőnek sürgősen le kell mondania. Egyrészt a kresztáblák, másrészt a behajtások, harmadrészt a kinyí-rások miatt. Jegyszedőnő: Le fogok mondani, de nem miattad.
B.L.: Én tényleg hajlandó vagyok mindenkit végighallgatni, sőt. Összejöhetnénk külön olvasópróbára, vagy tarthatnánk csoportterá-piás foglalkozást. Legalább végre jól kibeszélhetnénk magunkat. Mert őszintén megmondom, aggályaim vannak… Nem tudom, számíthatunk-e teltházra ezzel az előadással... Javaslom, tartsunk rövid szünetet, és eresszük ki a … gőzt.
F.M.: Régen álltak már ilyen rosszul a dolgok. De nekem még igen! Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy nem. Ezért ültem ide. (Baloldali stáb lekonyultan hallgat.)
(Sz. I. jobbról be. Mivel többen lettek, nem fér el az asztal mellett.)
Sz. I.: Csináljatok már nekem is helyet!
K. I. : Küldd át a BP-t a baloldalra!
B. L. : Nagyon határozottan kérem, hogy hagyjon alább a zsibongás. Legalább azokra legyünk tekintettel, akik vizsgára készülnek, vagy a napi sajtóban próbálnak tájékozódni! Egyébként meg nem hallom BP hangját a kórusban.
B. P.: Persze, mert kihúzták a mikrofonomat. Ezzel szórakoznak jobbról.
B. L. : Akkor üzenjünk már az informatikus ügyelőknek, hogy jöjje-nek vissza ebédszünetről, mert a fiúk kihúzósat játszottak! Gyere-kek, próbáljátok már kicsit hasznosabban elfoglalni magatokat! Nézzétek meg, az FM és a TT milyen ügyesen megtalálták a lapto-pon az amőbát meg a sakkprogramot!
Sz. A. (Kezeivel az asztalon, lábaival a földön dobol, nyitott szájjal rágózik.) Én nem szeretem a csúnya loptopot. Szerintem onnan is figyel a nagytestvér.
B. L.: Az a te bajod, hogy hiperaktív vagy. Tanuld inkább az alkot-mányjogot. Meg akarsz bukni a vizsgán?
P. Gy. : Színpadmester úr! Ügyrendileg javaslom, hogy fejezzük be a szórakozást, és szavazzunk végre a napirendről, vita nélkül!
K. I.: Valahányszor PGy ügyrendileg javasol, én is fogok, az ellen-kezőjére! Ha kell, addig folytatom ezt, amíg egy ember is marad a nézőtéren. Az intézményvezetőknek úgyis kötelező végignézni a mű-sort. Egyébként meg, azok után, hogy színpadmester úr főhősökre és pojácákra osztotta a társulatot, én nem fogok részt venni semmilyen játékban.
G. I.: Én szeretlek, és nagyra becsüllek. Legalább azokban a jelene-tekben vegyél részt, amikhez spontán kedvet érzel!
(K. I. durcásan hallgat.)
B. L.: Az lehet a baj, hogy nem egy szövegkönyvből dolgozunk. Pe-dig én is szeretlek.
W. J.: Szerintem meg az a baj, hogy savanyú a szőlő. Biztos fáj, hogy az a rokonod vagy ismerősöd lemaradt a színházi zsíros fala-tokról. Nem a te rokonod volt?
K. I.: Nem.
W. J.: Akkor a TT-é!
T.T.: Nem.
W.J.: Hagyjuk! SzI, fogadjunk, hogy a te nyomdádban sokszorosítják a plakátokat!
Sz. I.: Nem.
W.J.: Csak vicceltem! Viszont SzA-nak biztos dupla volt a gázsija, amíg a bejárat őrzését is ő látta el.
Sz. A.: Én nem tudom, hogy a pénzekkel hogy s mint volt. Azt azonban tudom, hogy a jegyszedőnőnek sürgősen le kell mondania. Egyrészt a kresztáblák, másrészt a behajtások, harmadrészt a kinyí-rások miatt. Jegyszedőnő: Le fogok mondani, de nem miattad.
B.L.: Én tényleg hajlandó vagyok mindenkit végighallgatni, sőt. Összejöhetnénk külön olvasópróbára, vagy tarthatnánk csoportterá-piás foglalkozást. Legalább végre jól kibeszélhetnénk magunkat. Mert őszintén megmondom, aggályaim vannak… Nem tudom, számíthatunk-e teltházra ezzel az előadással... Javaslom, tartsunk rövid szünetet, és eresszük ki a … gőzt.
