Semmit sem érhetünk el, ha nem hiszünk a megvalósulásban "Egy intézmény életében tíz év lehet nagyon kevés, de nagyon sok is. Én azért tartom jelentősnek ezt az első tíz évet, mert a semmiből hoztunk létre valami egyedit és valóban értékeset" – mondja dr. Vicze Magdolna igazgató. A "Matrica" Múzeum és a Régészeti Park életét mindig a folyamatos fejlődés, megújulás jellemezte. Szakmai álmokból, tervekből, ambícióból akár következő tíz-húsz évre elegendő a muníciójuk.
- 1996-ban Magyarország első régészeti parkja volt a miénk, de Európában is csupán nyolc-tíz ilyen működött. Azóta szinte gomba módra szaporodnak a régészeti parkok, itthon közel tucatnyi, Európában több száz nyitotta meg kapuit. Ezek nagyjából kétféle típusba sorolhatók. Az egyikre a kezdeti lelkesedés jellemző, amit aztán nem követ elmélyült szakmai munka, tudatos fejlesztés. Viszonylag kisebb területen egy-két rekonstrukcióra korlátozódnak ezek a bemutatóhelyek, és azt hiszem, rövid életűek lesznek. A másik típus az, amelyikbe a battai park is tartozik. Ezek a létesítmények komolyan átgondolt működésre, valódi szakmai és kulturális értékekre épülnek. Persze Százhalombattán mindez a hely szelleméből is adódik, ami ugyanakkor komoly felelősséget is ró ránk. Nem engedhetjük meg, hogy bármikor kevesebb figyelem, vagy anyagi ráfordítás jusson a Régészeti Parkra. Sőt, azt hiszem, most állunk annak a lehetőségnek a kapujában, hogy az egész országnak, sőt Európának meg tudjuk mutatni egyediségét, jelentőségét.
- Mire gondol?
- Ez Európa legnagyobb viszonylag épségben maradt halomsírtemetője, de ami igazán unikummá teszi, az a földvárral alkotott egysége. Nem véletlen, hogy a halomsíros temető körülöleli az őskori várost. Ilyen bemutatóhelyet, ahol az őskori temető és lakóhely egyszerre és viszonylag még jól látható, ráadásul érintetlenül megmaradt az eredeti növényzet, nincs még egy Európában. Most van itt a lehetőség, hogy egy ezt a háromezer évvel ezelőtti egységet visszaállítsuk és megmutassuk.
- Miért éppen most?
- Először is azért, mert – ahogy mondani szoktam -, az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hiszen most még látható és rekonstruálható némely halomsír és a sánc – részben meredek oldaluknak köszönhetően nem tudták elszántani őket. De amíg a XIX. század végén 122-t számoltak meg, a ’70-es-’80-as években már csak 98-at tudtak visszaazonosítani. Ez pusztuló tendenciát mutat.
Másrészt a politikusok és a befektetők egyre inkább felismerik az Unióban a természetes és épített értékek védelmének jelentőségét, megőrzésük fontosságát. Úgy is fogalmazhatnék, hogy most érett meg a kultúrpolitikai helyzet arra, hogy egy magasabb szinten tárjuk a közönség és a befektetők elé ezt a páratlan lehetőséget.
- Hogyan képzelik ennek a megvalósítását?
- Az ötvenhektáros temetőből és a sáncból, valamint a földvárból az eredeti növényzet visszatelepítésének folytatásával egy úgynevezett történeti tájat lehetne létrehozni. Ez nemcsak régészeti, hanem természeti értékkel is bírna, ami méltán tehetné ezt a területet az európai örökség védett részévé. Erre a címre szeretnénk felterjeszteni a területet.
- Van esély rá, hogy el is nyerje?
- Az eddigi tárgyalásaim alapján igen. Másrészt azt gondolom, soha semmiben nem érhetünk el eredményt, ha nem merünk nagyot álmodni, és nem hiszünk benne, hogy sikerülhet. Meggyőződésem, hogy egy ilyen háromezer éves történeti tájnak ugyanúgy hozzá kell tartoznia a kultúránkhoz, mint annak, amit Michelangelo alkotott. Nyugat-Európában XVIII. századi épületeket őriznek meg úgy, hogy ugyanakkor használják is. Miért ne lehetne ez nálunk is így? Használhatnánk ezt a páratlan atmoszférájú területet például arra is, hogy ne kelljen elutaznunk, ha friss levegőt akarunk szívni. Persze azt is tudom, hogy számunkra ez lehet a következő 10-15 év küzdelme.
- A „Matrica” mindig tudott küzdeni, persze nem mindig egyforma sikerrel. Mi történt azzal a fejlesztési pályázattal, amit a főépületre adtak be 2004 végén?
- Az, amit vártunk. Túl sokáig tartott, míg az önkormányzat áldását adta a pályázatunkra, addigra elfogyott a támogatási keret. Azóta nem írtak ki hasonlót, de ha erre sor kerül, újból pályázunk. A főépület megvalósítása nélkül nem tehető rentábilissá, hosszú távon nem fejleszthető és nem is tartható fenn a park. Jelenleg évi hét hónapban fogadunk főleg iskolás és történelem iránt érdeklődő nyugdíjas csoportokat. Mivel a fogadóépületben étterem, üzlet, állandó kiállítás, konferenciaterem is helyet kaphatna, egész évben nyitva tarthatnánk, és jóval szélesebb látogatói kör igényeit tudnánk kielégíteni. A konferenciatermet bérbe adhatnánk, vagyis többszörösére növelhetnénk a bevételek spektrumát. Ez az épület egyébként egy ötvenhektáros parkot ugyanúgy kiszolgálhat, vagyis a minimum és a maximum programunk nincs ellentmondásban, lépésről lépésre szeretnénk elérni a céljainkat. Ezek között továbbra is ott van a park bővítése, ami jelenleg 3,5 hektár, de a városi rendezési terv 5 hektárban határozza meg.
- Hogyan készülnek a jubileumra?
- Nemzetközi régészeti konferenciát szervezünk, ahogy tíz évvel ezelőtt, az átadáskor is.
- Az idei év a múzeum történetében is jelentős, hiszen elkezdődik az épület teljes felújítása.
- A múzeum jövőre ünnepli fennállásának huszadik évét. Bármekkora kényelmetlenséggel is jár majd a költözés, örömmel és izgatottan várjuk a munkálatok megkezdését. Egyrészt azért, mert az épület a jelenleg is folytatódó műszaki felmérések szerint annál is rosszabb állapotban van, mint amit gondoltunk. Gyakorlatilag nincs alapja. Másrészt abban reménykedünk, hogy a felújítás után is a használatunkban maradhat a volt művészeti iskola épületszárnya, ahová a jelenlegi önkormányzati határozat alapján átmenetileg költöztetjük az irodákat. Ha ezek ott maradhatnának, akkor a jelenlegi múzeumépület teljes egésze kiállítótérként működhetne tovább, és teljes egészében megújíthatnánk az állandó kiállítás anyagát.
- Hogyan tervezik a megújulást?
- A jelenlegi kiállítás a város és a nagyvállalatok születéséig mutatja be Százhalombatta történetét. Azóta lezárult ez a korszak, és a rendszerváltással új időszámítás kezdődött. Úgy gondoljuk, elérkezett az ideje a ’70-es-’80-as évek történeti feldolgozásának, a kor emlékei összegyűjtésének és bemutatásának, hiszen ez az időszak mára történelemmé vált. Az épület-felújítás tavasszal elkezdődhet, és ha őszre befejeződik, szeretnénk hozzálátni a legújabb kori emléktárgyak, dokumentumok gyűjtéséhez. Ebben nagyon számítunk a lakosság támogatására, hiszen Ferenczy Illés jegyzetein kívül semmink sincs.
- Szóval anyukám Rakéta porszívója műtárggyá válhat?
- Ha harminc éve vásárolta, igen.
- Mire gondol?
- Ez Európa legnagyobb viszonylag épségben maradt halomsírtemetője, de ami igazán unikummá teszi, az a földvárral alkotott egysége. Nem véletlen, hogy a halomsíros temető körülöleli az őskori várost. Ilyen bemutatóhelyet, ahol az őskori temető és lakóhely egyszerre és viszonylag még jól látható, ráadásul érintetlenül megmaradt az eredeti növényzet, nincs még egy Európában. Most van itt a lehetőség, hogy egy ezt a háromezer évvel ezelőtti egységet visszaállítsuk és megmutassuk.
- Miért éppen most?
- Először is azért, mert – ahogy mondani szoktam -, az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hiszen most még látható és rekonstruálható némely halomsír és a sánc – részben meredek oldaluknak köszönhetően nem tudták elszántani őket. De amíg a XIX. század végén 122-t számoltak meg, a ’70-es-’80-as években már csak 98-at tudtak visszaazonosítani. Ez pusztuló tendenciát mutat.
Másrészt a politikusok és a befektetők egyre inkább felismerik az Unióban a természetes és épített értékek védelmének jelentőségét, megőrzésük fontosságát. Úgy is fogalmazhatnék, hogy most érett meg a kultúrpolitikai helyzet arra, hogy egy magasabb szinten tárjuk a közönség és a befektetők elé ezt a páratlan lehetőséget.
- Hogyan képzelik ennek a megvalósítását?
- Az ötvenhektáros temetőből és a sáncból, valamint a földvárból az eredeti növényzet visszatelepítésének folytatásával egy úgynevezett történeti tájat lehetne létrehozni. Ez nemcsak régészeti, hanem természeti értékkel is bírna, ami méltán tehetné ezt a területet az európai örökség védett részévé. Erre a címre szeretnénk felterjeszteni a területet.
- Van esély rá, hogy el is nyerje?
- Az eddigi tárgyalásaim alapján igen. Másrészt azt gondolom, soha semmiben nem érhetünk el eredményt, ha nem merünk nagyot álmodni, és nem hiszünk benne, hogy sikerülhet. Meggyőződésem, hogy egy ilyen háromezer éves történeti tájnak ugyanúgy hozzá kell tartoznia a kultúránkhoz, mint annak, amit Michelangelo alkotott. Nyugat-Európában XVIII. századi épületeket őriznek meg úgy, hogy ugyanakkor használják is. Miért ne lehetne ez nálunk is így? Használhatnánk ezt a páratlan atmoszférájú területet például arra is, hogy ne kelljen elutaznunk, ha friss levegőt akarunk szívni. Persze azt is tudom, hogy számunkra ez lehet a következő 10-15 év küzdelme.
- A „Matrica” mindig tudott küzdeni, persze nem mindig egyforma sikerrel. Mi történt azzal a fejlesztési pályázattal, amit a főépületre adtak be 2004 végén?
- Az, amit vártunk. Túl sokáig tartott, míg az önkormányzat áldását adta a pályázatunkra, addigra elfogyott a támogatási keret. Azóta nem írtak ki hasonlót, de ha erre sor kerül, újból pályázunk. A főépület megvalósítása nélkül nem tehető rentábilissá, hosszú távon nem fejleszthető és nem is tartható fenn a park. Jelenleg évi hét hónapban fogadunk főleg iskolás és történelem iránt érdeklődő nyugdíjas csoportokat. Mivel a fogadóépületben étterem, üzlet, állandó kiállítás, konferenciaterem is helyet kaphatna, egész évben nyitva tarthatnánk, és jóval szélesebb látogatói kör igényeit tudnánk kielégíteni. A konferenciatermet bérbe adhatnánk, vagyis többszörösére növelhetnénk a bevételek spektrumát. Ez az épület egyébként egy ötvenhektáros parkot ugyanúgy kiszolgálhat, vagyis a minimum és a maximum programunk nincs ellentmondásban, lépésről lépésre szeretnénk elérni a céljainkat. Ezek között továbbra is ott van a park bővítése, ami jelenleg 3,5 hektár, de a városi rendezési terv 5 hektárban határozza meg.
- Hogyan készülnek a jubileumra?
- Nemzetközi régészeti konferenciát szervezünk, ahogy tíz évvel ezelőtt, az átadáskor is.
- Az idei év a múzeum történetében is jelentős, hiszen elkezdődik az épület teljes felújítása.
- A múzeum jövőre ünnepli fennállásának huszadik évét. Bármekkora kényelmetlenséggel is jár majd a költözés, örömmel és izgatottan várjuk a munkálatok megkezdését. Egyrészt azért, mert az épület a jelenleg is folytatódó műszaki felmérések szerint annál is rosszabb állapotban van, mint amit gondoltunk. Gyakorlatilag nincs alapja. Másrészt abban reménykedünk, hogy a felújítás után is a használatunkban maradhat a volt művészeti iskola épületszárnya, ahová a jelenlegi önkormányzati határozat alapján átmenetileg költöztetjük az irodákat. Ha ezek ott maradhatnának, akkor a jelenlegi múzeumépület teljes egésze kiállítótérként működhetne tovább, és teljes egészében megújíthatnánk az állandó kiállítás anyagát.
- Hogyan tervezik a megújulást?
- A jelenlegi kiállítás a város és a nagyvállalatok születéséig mutatja be Százhalombatta történetét. Azóta lezárult ez a korszak, és a rendszerváltással új időszámítás kezdődött. Úgy gondoljuk, elérkezett az ideje a ’70-es-’80-as évek történeti feldolgozásának, a kor emlékei összegyűjtésének és bemutatásának, hiszen ez az időszak mára történelemmé vált. Az épület-felújítás tavasszal elkezdődhet, és ha őszre befejeződik, szeretnénk hozzálátni a legújabb kori emléktárgyak, dokumentumok gyűjtéséhez. Ebben nagyon számítunk a lakosság támogatására, hiszen Ferenczy Illés jegyzetein kívül semmink sincs.
- Szóval anyukám Rakéta porszívója műtárggyá válhat?
- Ha harminc éve vásárolta, igen.
