- Először jelentkezett a játékra? – kérdeztük Izabellától.
- Korábban többször is megpróbáltam, de nem sikerült. Nemrég ismét jelentkeztem, és szerencsém volt, kiválasztottak a tíz esélyes játékos közé.

- Tudjuk, hogy nem élő adásban látjuk a vetélkedőt, de nem ismerjük a titkokat. Mikor tudta meg, hogy játszani fog?
- Karácsony előtt nem sokkal kaptam értesítést, hogy játékba kerültem. Körülbelül egy hónapom volt a felkészülésre, ez nagyon rövid idő, ezért igyekeztem azokra a területekre összpontosítani, amelyekben szerintem nem vagyok túl erős. Arra törekedtem, hogy inkább általános dolgokkal foglalkozzam, mert az sokkal több lehetőséget biztosít a kitekintésre, mint hogyha évszámokat próbálok megjegyezni.

- Az, hogy bekerült a tíz esélyes közé, nem jelentette azt, hogy valóban játszani is fog, hiszen minden akkor dől el, amikor felteszik a sorkérdést. Hogyan látja, szerencséje volt?
- Ebben feltétlenül. Szakmába vágó volt a sorkérdés, hiszen földrajz szakot végeztem, a feladat pedig fővárosokra vonatkozott. Tudtam, hogy jól válaszoltam, csak attól tartottam, hogy lassan tettem mindezt, de kiderült, hogy én voltam a leggyorsabb.

- A játékosok gyakran mondják, hogy abban a székben még az sem jut eszükbe, amit tudnak. Ön is ezt érezte?
- Természetesen volt bennem izgalom, de nem blokkoltam le. Nem izgultam jobban, mint amikor a főiskolán vizsgáznom kellett, vagy könyvelőként apeh-ellenőrzést kaptam.

- Tudva, hogy ez egy népszerű műsor, amelyet a fél ország néz, mitől tartott jobban? Attól, hogy kevesebbet nyer, vagy hogy esetleg rosszul válaszol, és azt nagyon sokan látják?
- Nagyon fontos volt, hogy lehetőleg minél magasabb összeget nyerjek, de az is, hogy jól válaszoljak. Főleg azt nem szerettem volna, ha szakmába vágó kérdésre felelek hibásan. Az kínos lett volna.

- A nézők határozottnak és magabiztosnak látták, hiszen megfontoltan döntött, jókor és jól használta fel a segítségeit. Hányan álltak készenlétben és várták a telefonhívást?
- Három különböző helyszínen voltak barátaim, akik drukkoltak nekem..

- Az ötmilliós kérdésnél vette igénybe az utolsó, a telefonos segítséget. Végül nem mert a döntésükre hagyatkozni, pedig utóbb kiderült, hogy bátran megtehette volna. Ezzel kétmilliót vesztett. Hogyan tudja feldolgozni?
- Lehet, hogy nem kétmilliót, hanem sokkal többet, mert talán a következő kérdés már olyan lett volna, amire biztosan tudom a választ. Ezen kár lenne bánkódni, annak kell örülni, ami sikerült.

- A játék során ott ült a nézőtéren a kislánya, Henrietta. Ő mit szólt, amikor kiderült, hogy ha bátrabb, továbbjuthatott volna?
- Elégedett volt velem. Végig izgult, és nagyon örült a sikernek.

- A szerencsének is szerepe volt ebben a sikerben. Más módon is próbára teszi a szerencsét?
- Nem. Más játékra nem jelentkeztem, szerencsejátékokat sem játszom. Nem önmagában a nyerés érdekelt, hanem az, hogy a tudással lehet nyerni.

- Ez a siker bizonyára meghozta a kedvét a további játékhoz. Lesz folytatás?
- Nagyon élveztem azt az időszakot, amikor készültem a játékra. Annyira jól éreztem magam közben, hogy kedvet kaptam a folytatásra, szeretnék minél több új ismerethez jutni. Lehet, hogy később, néhány év múlva újra megpróbálkozom a játékkal. Talán akkor még tovább jutok…