Idén április 15-én ünnepelték a húsvétot a görögkeleti hitűek a régi, Juliánusz naptár szerint. Dalibor Milencovici százhalombattai ortodox lelkész az ünnepi liturgiáról és a szerb húsvéti szokásokról mesélt a Hírtükörnek.
A húsvétot az ortodoxoknál is negyvennapos böjt előzi meg. A nagyhét elmélyült imádságok, mindennapi mise jegyében zajlik, nagypénteken telik meg igazán a kis templom. Ilyenkor megjelenik egy díszes faalkotmány, ami a Megváltó sírját jelképezi. Az istentiszteleten a hívek a lelkész vezetésével háromszor körbejárják a templomot a "plástánicával", egy lepellel, ami ugyancsak Krisztust jelképezi. Mondják, nagypénteken a harangok Rómába költöznek, a görögkeletieknél vélhetően Bizáncba. A különbség pedig az, hogy harang helyett fakerepelő hívja templomba a híveket. Ezen a napon a szerbek is megtartóztatják magukat a táplálkozástól, legfeljebb egyszer esznek kevés sósvízben főtt babot. A feltámadási szertartásra és körmenetre nagyszombaton, éjfélkor kerül sor. Az előző naphoz hasonlóan háromszor körbejárják a templomot, és mire visszatérnek, eltűnik Krisztus jelképes sírja. Az éjféli misén a szokottól eltérő énekek, imák hangzanak el. A mise után a szerbek így köszöntik egymást: "Hrisztosz voszkrészé." A válasz pedig: "Váisztinu, voszkrészé." Krisztus feltámadt – valóban, feltámadt. Húsvét első napján imádkoznak, énekelnek és áldoznak, emellett gyertyákat gyújtanak az elhunytak lelki üdvéért. A következő hét vasárnapján megtartják a "ruzsicsálót", a halottak húsvétját a temetőben. A lelkész ilyenkor megszenteli a sírokat, amelyekre piros tojásokat helyeznek.
A húsvét másodnapi locsolkodásra szokás szerint délelőtt szoktak sort keríteni a szerb fiúk és férfiak, ami – sajnos – már munkanap.
