A Pécs melletti Orfűn élő művész, akit eredetileg humoristaként ismerhetett meg a nagyközönség, mostanra író, költő, illusztrátor, gyermek-olvasókönyv társszerző és nagypapa, aki szívesen el is énekli verseit, ha zenész barátai erre bíztatják. Amikor pedig óva intik, hogy szét ne forgácsolja magát, azt mondja, ő forgácsoknak született, ami mostanra állt össze egésszé. Mint irodalmi ember persze rögtön mond másik hasonlatot is: a fa évgyűrűit említi, amik mesélnek szűkös és gazdag esztendőkről, és ezek összessége építi a fa törzsét, amiből ágak nőnek és alátámasztják a burjánzó lombkoronát.

Nagy Bandó András az elmúlt évtizedekben közel negyven könyvet írt. Nagyrészt gyerekeknek szóló verseket, de született szakácskönyve, és két kötetben is vall a vallásról. Közben nem feledkezett meg a humorára éhes közönségéről sem. A napokban került a könyvesboltokba "Egyedül állok" című könyve, amiben közelmúltunk ügyes-bajos dolgait gyúrja emészthetővé és túlélhetővé a kabaré eszközeivel.

Mikor fog már végre felnőni? – kérdezik tőle kötekedve. Tervei szerint soha. Nézi az utcán a morcos arcú felnőtteket, és megérti, ha a gyerekek nem is tudják, hogyan köszönjenek rájuk. Azt javasolta a Kőrösi iskola kisdiákjainak is, lássák lehetőségekkel teli játszóháznak az életet, próbáljanak ki mindent! A költészetnap délutánján például az együtt verselést, éneklést.

A gyerekek már hetek óta készültek a találkozásra, sokan kötetekkel érkeztek. Az iskola saját rajzokból összeállított albummal, Szalmási Dorottya, második osztályos tanuló pedig szavalással köszöntötte a vendéget. Nagy Bandó Andrásnak nagy gyakorlata van abban, hogyan vonja be a verselésbe a közönséget: "kézen fogva" vezette végig a gyerekeket a sorokon, akik kórusban rakták a sor végére a rímet. Aztán mindenki hegedült a pécsi Szélkiáltó Együttes muzsikájára, majd katicát röptetett az ujjhegyéről, vagy pókhálót szövögetett a paplak ablakába. Ám hiába kezdte vidám lendülettel szavalni a költő a "Jó apám, szeress jobban..." kezdetű verset, a szeretetért kiáltó gyermek szavai összeszorították még a boldog családban felnőtt felnőttek torkát is. Bizony a világban nem minden csupa móka és bolondozás, feszülnek ellentétek itt is, ott is, de "Ez így jó, az úgy jó" mondja a vers, és igyekszik helyre rakni a dolgokat a fejekben, a szívekben, a közösségekben. "Az durva, hogy a cinkéket etetjük, a verebet pedig elkergetjük! – fogalmazott Nagy Bandó. Szeressétek a szürke verebet is! Mindenki szeret élni, dalolni!" És verselni és tapsolva kacagni, és így ünnepelni a költészetet.