Április elseje bolondok napja, de a bolondozáshoz ilyenkor sincs mindenkinek kedve. Ránk fér pedig a vidámság, és azt mondják, a mosolyt ingyen adják. A városlakókat arról faggattuk, min szoktak derülni.
Piricsin Sarnyai Mónika, kismama: Folyamatosan nevetünk. A két gyerekünk ad okot rá. A kicsi most két éves, mindig mosolyog és nevettet bennünket. Már sütött a nap, amikor azt találta ki, hogy szánkózzunk. Vagy voltunk egy településen, ahol nincs se vonat, se állomás. Ő mindenképpen állomást és vonatot szeretett volna, ráadásul pirosat.
Piricsin Sarnyai Mónika, kismama
Tomusz Bálint, tanuló: Nem vagyok nevetős. A kishúgomon szoktam nevetni, hogy miket csinál. Amikor fogócskázik, vagy meg akar harapni, vagy levetkőzik, leveszi a zokniját. Bohóckodik, nevettet minket. Hárman vagyunk tesók, egymást szórakoztatjuk.
Tomusz Bálint, tanuló
Balla Csenge, gimnazista: Sokat szoktam nevetni, főleg társaságban. Az egyik szememmel nem látok, és ezért sokáig nem tudtam kibontakozni, nem tudtam együtt nevetni a többiekkel. Nem mutattam ki, ha megbántottak, inkább nevettem rajta. De két és fél éve van egy kapcsolatom, és megértettem, hogy én is lehetek boldog. Ha csak meghallom a párom nevét, elmosolyodom.
Balla Csenge, gimnazista
Damak Antal, nyugdíjas: Jóízűen szoktam nevetni, ha valami poénos. A nyugdíj mellett is dolgozom, olyankor a munkával foglalom el magam, de ott is vannak jópofa dolgok. Bár azok nem olyanok, mint a színházban, ahova direkt nevetni megyünk. Legutóbb egy "szőke nős" viccen nevettem. Két szőke nő utazik a vonaton. Felszáll egy férfi. Azt mondja az egyik: Nézd, ez a pasi pont olyan, mint István, a király. Mire a másik: De hülye vagy! István király ezer éve meghalt! Felszáll egy másik pasi, üdvözli az előbbit: Szevasz, István! Ezer éve nem láttalak! Mire az egyik szőke a másikhoz: Na?! Most ki a hülye?!
Damak Antal, nyugdíjas
Bernáth Patrícia és Szűcs Noémi, tanulók: Nagyon sokat szoktunk nevetni. Mindig máson. Előfordul, hogy órán is. Vicceken, amiket hallunk, vagy ami velünk történik és kifigurázzuk viccesre. Másokat is kinevetünk. Például a fiúk csajozós dumáit: "Szia, cica! Van gazdád?" Nincs olyan nap, hogy ne nevetnénk. Néha visítva röhögünk.
Bernáth Patrícia és Szűcs Noémi, tanulók
Dobi Erika, munkanélküli: Ritkán nevetünk, mert mindig megtalálnak bennünket a nehézségek. Lehetne örülnünk, de sorra kapjuk a csapást az élettől. Nem sok okunk van a nevetésre. A gyerekeink tudnak pozitív dolgokat kihozni belőlünk. Nagyon jó kedélyűek! Nem is gondolnánk, micsoda bohóc lakozik bennük. Felhőtlen vidámságot hoznak a családba.
Dobi Erika, munkanélküli
