Levente ebben a témakörben készített első munkája még triptichon volt. Aztán lett belőle fríz. Mostanra már nevezhetnénk sorozatnak, de érzésem szerint inkább egy nagy, összetett mű. Persze, sok réteg alkotja mind tartalmi, mint festészeti szempontból. Ez már a címből is kiderül, mert mi is az, hogy tömeg? Ebben a groteszk realista világban az emberek nem egyénenként, hanem csoportként, tömegként érzékelhetők. Szerves egységet alkotnak. Persze óhatatlanul elkezdjük kutatni a képeken az egyedi vonásokat, kifejezéseket, próbálunk azonosulni valamelyikükkel. Ez persze lehetetlen, minden apró eltérés csak egyneműségüket erősíti. Nem tudom eldönteni, hogy az arcokon gúnyos nevetést, vagy fájdalmas kiáltást látok. Egy biztos, a kettő összefügg: legjobb, amit tehetünk, hogy közösen nevetjük ki a halált, félelmeinket. [...] Mielőtt még mélyebbre hatolnánk, visszatérek a (topológiai) magasságba, a tudathoz. Ezen erős érzések, nyugtalanságok hívják életre bennünk a rituálék igényét. Akármilyen szabadon, egyedien gondolkozunk, szükségünk van rájuk. Így maradhatunk egy közösség tagjai. Levente szinte rituálisan ismétli meg újra és újra képeit, persze közben egyre mélyebbre hatol: elemez, új összefüggéseket teremt, lázadást szít, hogy újra harmóniát teremthessen. Lépésről lépésre építi fel festményeit, mind tartalomban, mind a felületekben, festékrétegekben is. Az egyénítő fényektől jutunk "le" az alapig, amit igazán jól elrejt, hiszen ez mozgatja képeit, ez tartja össze az alakokat, és ez az (a szín), ami a legkevésbé az, aminek elsőre látszik. Talán épp ez a magja az egésznek.
S mielőtt átadnám a kiállítást Önöknek, nektek, valamit még el kell mondanom. Semmi nem volt igaz abból, amit eddig előadtam. Hiszen ezek nem is emberek, csak megtermékenyítetlen napraforgó magok. Kritikus tömegben. (Fazekas Levente miskolci tárlata április 22-ig látogatható.)