Iváncsevics Béla, Klinovics János és Sárosi István (Sipisti) ebben a felállásban először indult neki az ismeretlennek. A Dongó – Toyota 4runner – fedélzetén, Afrika úttalan útjain haladva csodálatos helyeken jártak, sok felejthetetlen (és felejthető) élménnyel gazdagodtak, miközben profi rally-versenyzőnek érezhették magukat.

Azoknak az olvasóinknak, akik egy kényelmes fotelben szeretnék átélni a "fapados Dakar"-nak is emlegetett futamot, Sipisti idézte fel a még igen friss emlékeket. Kérdeznem nem kellett, elég volt egy-egy rövid gondolatot említenem a rally-n készült napi internetes beszámolóból, és már úton is voltunk Bissau-Guinea felé...

"...nem vasárnapi autózás a Pilisben."

Imádom a kalandot, de a Budapest-Bamako (B2) még ennél is sokkal több. A kiváló műszaki állapotban lévő autó az alap. Ehhez sokat hozzátesz a jó navigáció, kiegészülve az előre megtervezhető és megszervezhető apróbb-nagyobb dolgokkal. Akik csak hétvégén állnak ki a garázsukból az autójukkal, vagy munkába menet használják harminc-negyven kilométernyi távolságra, el sem tudják képzelni, hogy erre az útra a kormány mögött ülőknek is kiváló fizikai állapotban kell elindulniuk. A járművek és a csapatok ugyanis minimális segítségre számíthatnak a szervezőktől.

"Maradj mindig a letaposott ösvényen!"

Az itthoni fotelból nehéz lehet elképzelni, hogy egy nagyobb fűcsomó vagy homokbucka alatt akna rejtőzhet. Ez azonban csak az egyik veszélyforrás. A védőoltások mellékhatásai, az apróbb rovarok, az európai gyomornak szokatlan ételek, az ellenőrző pontoknál ránk szegeződő fegyverek, mind okozhatnak bajt. Aki azonban csak ezekre tud gondolni, az ne is induljon útnak. Én azt szoktam mondani: Mi ez? Kaland vagy kaland?   

"Köszönjük a pozitív energiát, kovácsoltunk belőle rugót!"

Ha rugót, ékszíjat, generátort, gömbfejet vagy féltengelyt nem is sikerült varázsolnunk az itthon maradottak segítségéből, mindenképpen hálásak vagyunk azoknak, akik lélekben velünk tartottak. Volt olyan barátunk, aki alkatrészt hozott utánunk ezer kilométernyi távolságra, mások időjárási előrejelzésekkel, útvonaltervezéssel lendítettek bennünket egyre közelebb a célhoz. Amikor már fizikailag "készek" voltunk, mindig jött egy bíztató sms, ami új erőt adott mindhármunknak.

"...az emberek olyan hangulatot rögtönöztek a porban, mintha valami fergeteges előadásra fizettünk volna be."

A legtöbb afrikai kedves és segítőkész volt velünk. Sokan példát vehetnénk nyugalmukról, higgadtságukról. Az említett rögtönzött bulin fantasztikus hangulatot varázsoltak, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a világ legszegényebb országaiban jártunk. A B2 karitatív esemény is már a kezdetek óta. Közvetítők nélkül juttatjuk el az általunk gyűjtött adományokat a rászorulóknak. Idén egy falusi iskola is épül Gabu környékén, amire nagy szükség van, hiszen egyes régiókban a lakosság kilencven százaléka írástudatlan. Az iskolanyitáshoz mi is hozzájárultunk írószerekkel, füzetekkel, apróbb játékokkal, tisztálkodási szerekkel és tartós élelmiszerekkel. Mindezekért hálásak vagyunk támogatóinknak és jószándékú ismerőseinknek.

"Kedves Dongó! ...folyamatosan feladatot adsz nekem, de akkor se fogunk itt hagyni, együtt fogunk a célvonalon áthaladni!"

Igen, sárga-fekete Dongónk folyamatosan biztosított számunkra megoldandó feladatokat, és nem egyszer igen nagy kreativitásra ösztönzött bennünket. Néha nem tudtuk, hogy a versenyfeladatok megoldása, a pontgyűjtés, a GPS-koordinátákkal megadott helyek megtalálása volt nehezebb, vagy Dongó "életben tartása." Január 29-én, 14 óra 22-kor Bissau-ból elküldhettük haza az üzenetet: "Áthaladtunk a célvonalon!!!" A kétszáz körüli csapatból csak 94 írhatott hasonlót az értük aggódóknak. Büszkék vagyunk arra is, hogy a mezőny első harmadában végeztünk. Nagy buli volt, és mi megcsináltuk! Jövőre? Nem tudom. Egy dolog biztos, hogy a tereprally és Afrika "megfertőzött" bennünket!