A komoly munka ezután kezdődött. Lassú, aprólékos, sokszor unalmas szólampróbák, felkészülés a második félévre, szeptembertől ugyanis kisebb-nagyobb koncertek egész sora várt ránk.

Az első megmérettetés a szeptember 20-25-ig tartó lengyelországi Sopotban rendezett I. Nemzetközi Kórusfesztivál volt. Egyedüli magyarországi kórusként egyházi kategóriában bronz, népzene kategóriában ezüst oklevelet hoztunk haza. Az igazi sikert ez utóbbi jelentette. A „Volk” kategória ugyanis számunkra még számos megtanulandó mesterművet tartogat, ennek ellenére a tizenöt kórusból a negyedik helyen végeztünk.
Egy ilyen turné nemcsak a közösséget kovácsolja össze, de komoly minőségi előrelépést is jelent egy kar életében. Ezért terveztem úgy, hogy röviddel a kórusfesztivál után kitűzzük a minősítő koncert időpontját is. Közreműködésünk a Kusztos Endre kiállítás megnyitóján, valamint a Battai Regionális Kórusfesztivál további feladatokat jelentettek számunkra a felkészülés idején.

Az amatőr művészeti csoportok egyik legfőbb nehézsége, hogy munkájuk és családi feladataik mellett időt találjanak művészeti tevékenységükhöz is.
Közös erőfeszítésünket végül megérdemelt siker koronázta. 2005. november 26-án került sor minősítő hangversenyünkre, amit minden kórustag nagy izgalommal várt, hiszen idestova tíz éve éltünk át hasonló megmérettetést. Akkor „Hangversenykórus” címet kapott a Chorus Matricanus elődje, a Fiatal Énekesek Nőikar, Strauszné Könözsi Veronika vezetésével, ami szép eredmény, különösen egy elsőként minősülő kar esetében. Az eltelt évek alatt viszont egyebek mellett a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) besorolási rendszerét is átdolgozták és a nemzetközi követelményekhez igazították. Ma három kategóriában értékel az általuk kijelölt zsűri.
A helyszín a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola kitűnő akusztikájú díszterme volt. Egyszerre minősültünk vendéglátónkkal, a Törökbálinti Kamarakórussal.

A rokonok, ismerősök és műkedvelők zsúfolásig megtöltötték a több mint száz fő befogadására alkalmas termet. A KÓTA részéről három zsűritag érkezett: Hartyányi Judit, Gráf Zsuzsanna, és Sapszon Ferenc.
Hozzávetőleg egy órás programunkat úgy állítottuk össze, hogy az európai egyházi és világi zenekultúra minél szélesebb időintervallumát fogja át a gregoriántól a XX. századig, beleértve a magyar népdalfeldolgozásokat is. Időrendi sorrendben haladtunk előre a művészettörténeti korszakokon, miközben a közönség egyre hangosabb tapssal jutalmazta előadásunkat.

Külön örömünkre szolgált, hogy Strauszné Könözsi Veronika, volt karnagyunk is eljött meghallgatni minket.
Hosszú, feszült várakozás után született meg az eredmény: a szakemberek döntése alapján „Kiemelt hangversenykórus” lettünk. Mindannyian elégedettek, boldogok, de főleg kimerültek voltunk.
December még két fellépést tartogatott számunkra. Részt vettünk a Battai Kórusok Karácsonyán 12-én, a Református templomban, 18-án pedig Érden énekeltünk adventi szentmisén a Postástelepi Katolikus templomban, a gyülekezet nagy örömére. Nehéz, de eredményes esztendőt zártunk tehát 2005-ben.

Köszönetet mondunk dr. Benedek László polgármester, Százhalombatta Polgármesteri Hivatala, Százhalombatta Önkormányzata, a BMK és Takács Péter igazgató, az MVM, az ERBE, dr. Jánosi György országgyűlési képviselő, Bozóky András kulturális miniszter és a Kulturális Minisztérium, a Halom TV és civil támogatóink erkölcsi és anyagi segítéségéért.