A Szőrme- és Ruhaipari Szövetkezet 1949-ben alakult meg Budapesten, és 1954-től Ruhaipari Szövetkezetként működött tovább. Százhalombattán 1975-ben létesített üzemet az erőmű melletti barakkokban. A mostani helyén 1982 óta működik a varroda. A szövetkezet ’92-ben alakult át részvénytársasággá. Jelenleg a battai mellett Karcagon van egy szintén harmincöt fős üzeme. A cég profilja mindig a minőségi felsőruházat volt, amit bérmunkában készítettek nyugati – francia, illetve angol – exportra.
A százhalombattai varrodában divatlapokból ismert világmárkák kerülnek le a szalagról. Sportos blézerek, elegáns kabátok, kizárólag első osztályú minőségben. Az üzemben minden feltétel megvan ehhez: megfelelő méretű és számú helyiség, teljes felszereltség és elegendő számú varrónő. Utóbbival azért akadtak gondok az elmúlt években. Nehéz minimálbérre megfelelő munkaerőt találni, különösen akkor, ha máshol más jóval szerényebb minőségi követelmények mellett többet fizet a bérvarrásért. Igaz, zsebből zsebbe.

A RIP-nél dolgozók mostanában a feszült várakozás és bizonytalanság hónapjait élik. Tavaly novemberben ugyanis felszámolást kért maga ellen a cég. Erre a miatt a mintegy 90 milliós köztartozás miatt került sor, amit az utóbbi években halmoztak fel, és immár nem képesek visszafizetni. Az eladósodáshoz összetett folyamat vezetett. A nemzetközi piac változásai miatt csökkent a bérmunka ára, miközben itthon folyamatosan emelkedett a minimálbér.

- Tudjuk, hogy ennek az összege szánalmasan kevés – mondja Kárász Zoltán elnök -, mi azonban ennek a járulékait sem tudtuk kigazdálkodni.
Több olyan év is volt, amikor úgy emeltek bért, hogy tudták, nem lesz akkora bevételük, ami erre fedezetet teremt. Megpróbálkoztak azzal is, hogy más piacokra termeljenek, kapacitásuk azonban nem tette lehetővé, hogy a kísérletezéssel esetleg a régi megrendelőket veszítsék el, akik munkával a mai napig bőségesen ellátják és a továbbra is ellátnák őket.

Ez a fajta ellehetetlenülés a legtöbb hazai varrodát utolérte. „Mi még viszonylag sokáig húztuk, és minden hónap haladéknak örülünk” – fogalmaz az elnök.
A 90 milliós adósságból mintegy 6 millióval a százhalombattai önkormányzatnak tartoznak. 2002-ben segítséget kértek a városvezetéstől, de azt a tájékoztatást kapták, hogy nem tudják cégüket egyedi engedményben, illetve kedvezményben részesíteni. A halasztott fizetésre azonban lehetőséget kaptak. Bár természetesen nem ebben mentek tönkre, a cégvezető mégis úgy véli, túl sok terhet ró a helyi vállalkozásokra az önkormányzat, amely – az idegenforgalmi kivételével – minden lehetséges adónemet kivet. Különösen azokat a cégeket érinti ez rosszul, akik nagyobb telephelyet működtetnek. A RIP Rt például két éve árulja üzemeit. Komoly vevő még nem jelentkezett, de volt olyan érdeklődő, akit a helyi adók száma és mértéke tántorított el a battai letelepedéstől.

A varrodában varrnak, és várnak. Várják, hogy a bíróság hivatalosan is kijelölje a felszámolójukat. Jobb esetben sikerül eladni az egyik telephelyet, az árából rendezik az adósságot. Akkor a megmaradt üzemben még folytatódhat a termelés. Azt senki sem tudja, hogy erre mekkora esély van. Egyelőre egy dolgozó sem lépett ki a közelgő felszámolás miatt. Talán csak azért, mert nincs hova menniük.
„Ez a várakozás megdarálja az embert lelkileg” – mondja Bácsó Júlia üzemvezető.