A rendezvény délután a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Ház melletti téren kezdődött. Most először nevezhetjük hivatalosan is így az intézményt, amelynek névadó ünnepségét emléktáblák avatása és koszorúzás is kísérte. Szigetvári József, a Barátság Művelődési Központ igazgatója az épület hosszú falán végigmutatva megjegyezte, a mostani négy tábla mellé, még sok elfér, hogy az Óváros életében fontos szerepet betöltő személyek emléke méltó módon fennmaradjon. Először Márton Béla festőművész érdemeit méltatta Takács Péter, és örömmel köszöntötte a közönség soraiban megjelent egykori tanítványokat. Majd Buzay József emlékezett Matta Árpád földbirtokosra, aki a XX. század elején a falu gazdasági életének élénkítésében játszott fontos szerepet. Jankovits Ferenc közösségépítő személyiségéről lánya, Jankovits Márta emlékezett meg. Az ünnepségen részt vett a régi óvárosi család apraja-nagyja, a dédunokákig bezárólag. Az ükunoka csak azért nem lehetett jelen, mert épp aznap volt egyhetes. Végül Zenálkó Etel emléktáblájának megkoszorúzása következett. A méltató beszédet dr. Vicze Magdolna, a "Matrica" Múzeum igazgatója olvasta fel. Ezt követően Bauer Istvánné, Manci néni, az egykori pedagógus egyik tanítványa leplezte le az épület Szent László úti oldalán az új nevet hirdető feliratot. Az ünnepség keretében a közönség megtekinthetett egy filmet, ami a hajdani tanítónőnek állít emléket, majd Szvorák Katalin koncertje zárta az óvárosi rendezvényt.

Kora este zsibongva gyülekezett a közönség a Barátság Kulturális Központ előterében. Amikor megszólaltak Erkel Ferenc Himnuszhoz írt zenéjének ismert felvezető hangjai, mintegy varázsütésre megállt és elcsendesedett mindenki. Ének helyett ezúttal a Kiskörúti Színisuli növendékeinek szuggesztív szavalásában hangzott el "a magyar nép zivataros századaiból" szóló üzenet.

Az ünnepség a "Kávészünet" nevű kéttagú formáció előadásával folytatódott, akik klasszikus és kortárs versek megzenésített verzióit adták elő. Majd az egybegyűltek a Kamaraterembe vonultak, ahol Takács Péter, ezúttal műgyűjtőként mutatta be a "Székelyföldi festőművészek Erdélyből" című tárlatot. Elmondta, nem csak a városban élő gyűjtőktől, hanem az ország különböző területeiről is érkeztek festmények és szobrok a kiállításra. A közel hetven alkotással a XX. századi erdélyi képzőművészet három generációjának jeles képviselői mesélnek a székelyföldi táj szépségeiről, az ottani élet gazdagságáról. A megnyitón a Chorus Matricanus, Füri Anna vezényletével Bartók Béla szerzeményeiből énekelt, és világhírű magyar zeneszerző műveivel nyílt meg a SZAK Stúdió 15. jubileumi tárlata az emeleti Galériában. Ávéd-Brezánszy Ágnes klarinéton, Kun Katalin zongorán szólaltatta meg Bartók lendületes, minden ízében a magyar népzene temperamentumát megörökítő muzsikáját. A százhalombattai művészcsoport ismét tudatosan készült és tematikus tárlattal jelent meg a már hagyományos kultúra napi kiállításon. A művek közös kiindulópontja ezúttal az olvasmányélmény, ami nem feltétlenül illusztrálást jelent, hanem az impresszió teljességének megragadását - mondta László Bandy képzőművész megnyitó beszédében. A képekről többek között Weöres Sándor és Hamvas Béla üzenete, Vlagyimir Nabokov és Viktor Pelevin világa köszön vissza. Mindkét kiállítás február 5-ig látogatható.
A kiemelt programpontok mellett a közönség az előtérben táncosokkal, a folyosókon zenészekkel, a lépcsőfordulókban képzőművészekkel és kórusokkal találkozhatott, akik kis előadásaikkal, akcióikkal a magyar kultúra színességét, gazdagságát hirdették és ünnepelték.

A százhalombattai kultúra napi megemlékezést Fellegi Ádám Liszt-díjas zongoraművész koncertje koronázta meg.