Évforduló - A MÁSODIK MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSA

Az előzményekhez tartozik, hogy a II. világháborús harcok befejeződése után demokratikus fejlődés kezdődött, az 1945. évi novemberi nemzetgyűlési választásokon a „polgári tábor” szinte egyöntetű támogatását élvező Független Kisgazdapárt szerezte meg az abszolút többséget, a szavazatok 57 %-át. A választás után koalíciós kormány alakult, amelyben kommunista, szociáldemokrata és parasztpárti miniszterek is helyet kaptak. 1945 december és 1946 januárjában hosszas aggályoskodások és viták után a koalíciós felek elfogadták a köztársaság eszméjét.
A nemzetgyűlés 1946. január 31-én elfogadta a királyság megszüntetéséről és a köztársaság megteremtéséről szóló 1946: I. törvénycikket. A köztársasági elnök jogkörének meghatározásakor azon álláspont győzött, hogy gyengébb elnöki jogköröket állapítsanak meg: az elnök 15 napon belül kihirdetni tartozott a törvényeket, a Nemzetgyűlést 30 napra elnapolhatta, a képviselők kétharmadának indítványára fel is oszlathatta. Képviselte az országot a külfölddel szemben, kinevezhette a miniszterelnököt (a parlamenti arányok figyelembevételével), bármilyen döntése csak a miniszterelnök vagy az illetékes miniszter ellenjegyzésével lépett érvénybe, a személye sérthetetlen volt. (Ezekből sokat átvettek 1989-ben, a harmadik Magyar Köztársaság elnökének jogkörei közé.)

Az 1946. január 31-én elfogadott köztársasági törvény szavatolta a demokratikus szabadságjogokat is: „Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság az elnyomástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és a méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és az önkormányzatok életének irányításában.” (Hiányosság volt, hogy külön törvényekben nem kodifikálták, konkrétan mit jelentenek az egyes alapjogok.)

Az elfogadást követő napon, 1946. február 1-jén már sor került a köztársaság kikiáltására és a köztársasági elnök megválasztására. Tildy Zoltán protestáns lelkész, a Kisgazdapárt vezetője lett a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés választotta meg négyéves időszakra.
Az 1946-os köztársaság kikiáltásának jelentőségét az adta, hogy végérvényesen megszűnt a királyság Magyarországon, s elindulhatott a polgári demokrácia korszaka. Az eufóriában azonban nem tudta senki sem, hogy sajnos, akkor még csak oly fájdalmasan rövid időre…