A közönség különleges plakátokat láthat, amelyek Magyarországon és külföldön jelentek meg és voltak láthatók, később pedig Sümegi György és Takács Péter műgyűjtő gyűjteményébe kerültek.

"Az 1956-os forradalom idején és az azt követő küzdelmekben készültek és megjelentek plakátok, alkalmi nyomtatványok, kézi készítésű (egy példányban létező, nem nyomdai előállítású) munkák az utcákon. A forradalom eredményeinek a hirdetésére vállalkoztak (pl. Kossuth-címer elfogadása) vagy harcra, ellenállásra, kitartásra buzdítottak. Volt olyan eset is, amikor a falragaszt készítő festőművész a salgótarjáni sortűz fölötti elkeseredésében nyúlt véső szerszámokhoz, és fametszetben fogalmazta meg fölháborodását – írja Sümegi György. Külföldön is létrejöttek falragaszok Argentínától Svédországig, Olaszországtól Norvégiáig. A forradalom mellett az ún. szocialista tömbből csupán egy-két művész mert kiállni (pl. a lengyel Franciszek Starowieyski Síró galamb című munkája kivételesnek mondható), ám nyugaton, Európában és az amerikai földrészen a plakát (más eszközökkel együtt) erős és hatásos vizuális kifejező erejével a forradalom emlékének megidézője, ébren tartója volt. Hozzájárult ahhoz, hogy élő, eleven valóságként kezelje a magyar emigráció – és lehetőleg az őket befogadó országok – a magyar forradalom emlékét, a magyar nép, a magyar ügy melletti kiállást. Ezek már önmagukban, puszta létükkel szembehelyezkedtek a kádári hivatalos Magyarországgal, a szocialista tömbbel, és főként a Szovjetunióval, mint a legfőbb elnyomó hatalommal. Vizuális eszközökkel megfogalmazott kritikájuk is legélesebben természetesen a Szovjetunió és politikai vezetése ellen irányult. 

A plakátok utcai megjelenését, elhelyezését korabeli fényképek is rögzítették. Még az is előfordul, hogy egy-egy kézi készítésű, a forradalmi pesti utcára kifüggesztett plakát csak fényképen létezik ma már (rekonstruálása egyedül fénykép segítségével lehetséges).  A fotók hiteles képi forrásai az 1956-os forradalom egyes plakátjainak olyan értelemben is, hogy azok a befogadó közeget (utca, utcarészlet, házrészlet stb.), a falragasz utcai megjelenését is rögzítik, így állapotrögzítő dokumentumokként is fontosak.

Pleidell János Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! 1956. X. 23. föliratú linóleummetszet plakátjától az elesettek hozzátartozóinak szánt pénz gyűjtésére fölhívó falragaszon át, az oroszok november 4-i bejövetele, az elnyomás ellen tiltakozók ugyanúgy szerepelnek a kiállításon, mint az emigrációban és a szabad világban készült legfontosabbak. A Nagy Imre miniszterelnök és mártírtárasai újratemetésekor keletkezett plakátok (Pintér Ferenc, Ducki Kristóf stb.) pedig már a forradalom valós értékei és eredményei szerinti újraértékelés időszakában születhettek."

A szervezők sok szeretettel várnak minden érdeklődőt közös emlékezésre a forradalom 55. évfordulóján. A kiállítás november 20-ig látható.