Személyes pénzügyek
Végtörlesztés. Hogy ne legyen rémálom!

A napokban fogadták el a végtörlesztésről szóló törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a „svájci frank rémálom” lezárását. Érdemes azonban alaposan végiggondolni a tranzakciót, különben könnyen folytatódhat a vesszőfutás.

A lehetőség azok számára nyílt meg, akik a rögzített árfolyamoknál nem magasabb, tehát 180 forintos svájci frank (CHF), 250 forintos euró (EUR) és 2 forintos japán jen (JPY) árfolyamon folyósított, jelzálog alapú hitelt vettek fel.


A végtörlesztés leginkább azok számára ajánlott, akiknek rendelkezésre áll az egész fedezet, vagy olyan forrásból (pl. rokoni, baráti kölcsönből) tudnak hozzájutni a végtörlesztő összeghez, amely további terheket (pl. kamatot) nem jelent.


A jelenlegi gazdasági helyzetben sajnos nem remélhetjük, hogy a CHF vagy az EUR árfolyama 180 vagy 250 forint közelébe csökkenjen, vagyis, akik megtehetik, a végtörlesztéssel jelentős további tehertől szabadulhatnak meg.


A hiteltől való szabadulás azonban csakis egy esetben jelent megoldást, ha a felszabaduló törlesztő részleteket a háztartás minél nagyobb mértékben megtakarításra, tartalék képzésére fordítja. Ha ugyanis a korábban törlesztésre fordított tételeket teljes mértékben feléli, egy nem tervezhető plusz kiadásnak – ilyesmi elő szokott fordulni - könnyen újabb hitelfelvétel lehet a vége. Különösen azokra a háztartásokra vonatkozik ez, amelyekben a törlesztő részlet mértéke már a tűrőképesség határát súrolja.


Mit tehet, akinek csak részben, vagy egyáltalán nem áll rendelkezésére tartalék? A bankok - tartva az egymás közötti versenyhátránytól - egészen biztosan nyújtanak megoldást forint alapon, és aki már megégette magát a devizahitellel, kapni is fog az alkalmon. A gazdasági szakemberek azonban még vitáznak, hogy milyen hatása lesz a hitelek visszafizetésének, cseréjének például a hitelkamatokra vagy a deviza-forint árfolyamokra. Könnyen előfordulhat, hogy egy teljes hitelkiváltás forinthitellel hamarosan ugyanazokat a terheket fogja a háztartásra róni, és a devizahitel-rémálom forinthitel-rémálommá változik.

Alaposan át kell gondolni a váltást, és ha nem tudjuk saját forrásból megfinanszírozni a meglévő devizahitel-tartozásnak legalább a felét, komoly számításokat kell végezni, nehogy a már megtakarított tartalékot feleméssze az újonnan felvett hitel terhe. Aki rendelkezik ekkora saját erővel, annak is ajánlott az új hitel futamidejének átgondoltan kiszámított nyújtása, amennyiben lehetséges. Azonban ebben az esetben is fontos szabály, hogy a fentebb leírtak miatt a felszabaduló pénzösszeg minél nagyobb részét megtakarításra kell fordítani.


Saját forrás híján a hitelkiváltást nem tartom megoldásnak. Először is azért, mert valószínű, hogy a fedezetül szolgáló ingatlan értéke mellé további fedezet bevonására lenne szükség, másodszor pedig azért, mert a jövőbeni kamatterhek esetleges emelkedése tovább rontaná a helyzetet.


Ha pedig nincs lehetőség végtörlesztésre, csak egy megoldás lehetséges, áttekinteni és átrendezni a háztartás költségvetését. A legtöbb esetben találni olyan tételt, amely megtakarításra fordítható, amit szigorúan tartalékolásra kell fordítani. Ez utóbbi egyébként mindegyik háztartásra érvényes, és ha megtesszük, rövid időn belül azt vehetjük észre, hogy legalább a háztartási cikkek cseréjéhez nem kell hitelt felvenni.


Hogyan is hangzik a reklámokban? Kérdezze meg orvosát gyógyszerészét, akinek pedig van, pénzügyi tanácsadóját! Az olvasók kérdéseire szívesen válaszol: Polgár Róbert (polgarrobert@t-online.hu)



Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák