Tildy Zoltán református lelkész, kisgazdapárti politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök 1889. november 18-án született Losoncon. 1913-ban Pápán lelkész oklevelet szerzett, majd 1913-1914-ben ösztöndíjjal Belfastban tanult. Ezt követően több helyen volt lelkész, egészen 1946-ig. Politikai tevékenységét még az I. világháború idején kezdte, amikor 1917-ben belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba. Nagy Ferenccel és másokkal együtt 1929-ben kezdte meg a parasztság egy új tömörülésének, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP) szervezését. 1930 szeptemberétől a megalakult párt ügyvezető alelnöke, 1940-től ideiglenes vezetője. 1936-1944 között a szeghalmi választókerület országgyűlési képviselője. A képviselőházban főként a falusi nincstelenekről és a szegényparasztság helyzetéről tartott feltűnést keltő hozzászólásokat. A II. világháború idején a független németellenes, a nemzeti függetlenséget védelmező álláspontot képviselte. 1942-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottság egyik megalapítója, részt vett az SZDP-vel való parlamenti együttműködési megállapodás megkötésében. Jelentős szerepe volt a különböző politikai felfogású, de a németellenességben és a nemzeti függetlenség megvédése kérdésében azonos alapon álló csoportok közötti együttműködés szervezésében, mert szinte valamennyi irányzattal személyesen is jó kapcsolatokat tartott fenn. 1943-ban Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt kidolgozta az FKgP háborúellenes memorandumát, amelyet Kállay Miklós miniszterelnöknek is átadtak.
Az ország német megszállása (1944. március 19.) után illegalitásba kényszerült, de így is bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe. 1945-től az FKgP pártvezére. 1945. november 15-től a nemzetgyűlési választások eredményeként megalakult koalíciós kormány miniszterelnöke. Kormánya fő külpolitikai feladatát a Szovjetunió bizalmának elnyerésében jelölte meg, de egyúttal hangsúlyozta az USA-hoz, Nagy-Britanniához és a szomszéd államokhoz fűződő jó viszony megteremtésének fontosságát. A belpolitikai egyensúly megőrzésére, a demokratikus intézményrendszer megerősítésére, a pártok közötti jó viszony fenntartására törekedett. 1946. február 1-jén a parlament az aznap kikiáltott Magyar Köztársaság elnökévé választotta. Államfőként is a demokrácia híve volt, de tudomásul vette a szovjet befolyás növekedését, és nem emelte fel szavát a kommunista párt kizárólagos hatalmi törekvéseivel szemben. 1948. augusztus 3-án veje állítólagos kémkedési ügyét felhasználva a kommunisták lemondásra kényszerítették. 1948 augusztusától 1956. májusig a családjával együtt házi őrizetben tartották Budapesten.
Tildy Zoltánnak Békés megyében volt birtoka, amelyhez Százhalombattán vásárolt birtokrészt a Matta-családtól. E birtok egy részét 1941-ben telekkialakítás céljára felajánlotta. Végül a parcellázás csak 1945 után valósult meg.
Az 1956-os forradalom alatt Tildy Zoltán október 26 – november 4. között Nagy Imre kormányának államminisztere volt, kezdeményezte az FKgP újjászervezését. 1957. május 23-án a forradalomban játszott szerepe miatt letartóztatták. 1958. június 15-én a Nagy Imre és társai elleni perben 6 évi börtönbüntetésre ítélték. 1959. április 1-jén idős korára és betegségére tekintettel az Elnöki Tanács felfüggesztette büntetésének letöltését. 1961. augusztus 3-án Budapesten halt meg. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta.
