Ő maga 1976 óta jár különböző alkotótáborokba. 1990-ben adódott az első lehetőség, hogy tanítványaival is elvonuljon, velük is megismertesse azt a különleges állapotot, amikor a világtól elvonultan, önmagukra és a feladatra koncentrálva alkothatnak.

Az első alkalmakkor a feladatok közé tartozott az aktuális település megismerése, egyéni motívumok keresése is, ezért évente-kétévente változott a helyszín. Jártak a Tisza mentén és dunántúli erdőkben, hegyek és völgyek között. Volt, hogy a művelődési ház színpadán aludtak hálózsákokban, vagy mesebeli táj vette őket körül. A helyiek sokszor szívesen csatlakoztak a táborozókhoz, sőt, akadt hely, ahol nemcsak meghívást, hanem anyagi támogatást is kaptak.

A SZIKE-tábor megrendezéséhez a kezdetek óta segítséget nyújt Százhalombatta városa is. Az 1990-es első, Szentkirályon tartott tábort tízezer forintból sikerült megvalósítani szállással, étkezéssel, szakmai anyagokkal, eszközökkel. A művelődési központ mikrobuszába befért minden résztvevő, minden felszerelésével együtt. Mostanra a költségek fedezésére pályázniuk kell, Vezér Mihály polgármester saját keretéből is támogatja őket, emellett napidíjat is fizetnek a résztvevők. Utóbbi azért praktikus, mert van, aki csak hétvégén tud bekapcsolódni. Az állandó létszám 15-20 fő, de hétvégén megemelkedik. A tábor nyitott, egyetlen szabály van: dolgozni kell.

Amióta inkább a műhelymunkán van a hangsúly, Bandy minden évben más és más (tovább)gondolkodni valót ad a tanítványoknak. A kulcsszó volt már "fa", "labirintus", "titkos kert", az idén pedig a "rendszer". Az alkotók a megadott témák alapján, de saját kifejezési eszközeikkel készítik el műveiket. Ez lehet olaj, akvarell, installáció, az utóbbi időben előtérbe került a street art, és felbukkant az úgynevezett "természetművészet" (land art) is, amikor a környezetben található anyagokból áll össze a mű. Az ilyen alkotások fotókon maradnak fenn. A tábor végén tárlatot rendeznek a kislődi művelődési házban, mintegy megköszönve és bemutatva az itt töltött idő hasznosságát, értelmét, célját.

A kiállításon túl vajon miért jó Kislődnek, hogy néhány festékmaszatos fura figura költözik néhány napra a faluközpontban álló iskolába? Bár az utóbbi években komoly fejlődésnek indult a település, megnyílt például a Sobri Jóska Kalandpark és több vendégház is működni kezdett, a mindig jókedvű és érdeklődő fiatalok színt hoznak a falu életébe. A helyiek közül nap, mint nap megjelenik valaki egy vödör gyümölccsel, alkalmasint kecskesajttal, vagy csak némi maradékkal, a táborral évek óta együtt járó pulinak. Bejárnak a helyi gyerekek és fiatalok is, tanulni és barátkozni. A Somogyi Anna polgármester által vezetett közösséget büszkeséggel tölti el, hogy otthont és témát nyújtanak az alkotótábornak, az itt készült művekkel pedig folyamatosan gazdagodik helyi gyűjteményük.

Varga László 16. éve jár a táborba, kollégáinak azt szokta mondani, azért vesz ki szabadságot, hogy elmenjen dolgozni. Itt tud kikapcsolódni és elmélyülni, elszakadni a hétköznapoktól. Új technikákat próbál ki, nagyobb szabadságot adó módszerekkel kísérletezik. Ugyanakkor szereti, hogy van rend a tábori napokban: a reggeli krokizás és az esti előadás, közben pedig sok az inspiráció, egymástól is tanulnak. Fontosak a baráti szálak is, a személyes találkozás azokkal, akikkel az év során erre nincs alkalom. Amíg ez a tábor van, én itt leszek! – mondja.