Ki hitte volna, hogy az egykori pusztán olyan korszakos, meghatározó művészek is megfordultak, mint például Gustav Mahler, a monarchia legjobb karmestere, az Operaház karnagya, igazgatója és első aranykorának megteremtője?

Pedig megfordult, sőt hosszasan időzött a helyi földbirtokos, Baumgarten Móric vendége és fiai zongoratanáraként. Baumgarten Móric, a fehérvári kereskedő az 1860-as években vásárolta meg az akkori Nagy-pusztát, amit később a későbbi birtokos feleségéről Franciska-pusztának neveztek, ma pedig lovarda és hulladéklerakó található a területén. Baumgarten – gazdag család sarja, nagybátyja az előkelő művészeti díj alapítójának -1879-ben hívta meg magához a zeneszerzőt, hogy zongorázni tanítsa fiait, Pált és Ferdinándot. Mahler a fellelhető dokumentumok szerint néhány hónapot – kettőt biztosan – eltöltött Battán, 1882 nyarán pedig újra idelátogatott, és annak ellenére, hogy a település ez idő tájt postahivatallal, vasút-, hajó- és távbeszélő állomással ellátott nagyközség volt, a magyar pusztáról benne élő romantikus elképzelés megerősítéseként élte át az itt töltött időt. A leveleiben emlegetett Farkas nevű pásztor sípjáról olyan elragadtatással írt, hogy a zenetörténészek szerint annak emléke hozzájárulhatott a zenei népiességről vallott felfogásának kialakulásához.

Egy barátjának pedig így vallott az itt eltöltött időről: "Esténként kimegyek a rónaságra; felmászok ott egy magányosan álló hársfára, és e jó barátom lombkoronája közül kinézek a világba: szemeim előtt ősrégtől megszokott lassúsággal hömpölyög a Duna, és hullámain megcsillan a lenyugvó nap kialvó tüze; mögöttem a faluban megkondulnak a harangok, és hangjukat a barátságos légáramlat áthozza felém."
Ezek minden valószínűség szerint ercsi harangjai voltak – teszi hozzá a történethez Lehoczi Zsuzsanna helytörténész -, hiszen Battán csak később épült fel a katolikus templom.
Mahler leveleinek eredetijei egy kanadai egyetem tulajdonában vannak, Baumgartenék egykori kúriáját az ötvenes években ledózerolták, nagyon kevés hiteles emlék ad kapaszkodót a XIX. században történtek feltárásához. A lelkes helytörténésznek azonban – aki maga is tősgyökeres battai - mindez nem szegi kedvét.

Szívesen bíbelődik a múltból előtűnő, lassan-lassan, apró darabokból összerakható történetekkel, amelyek egyszer a jelen részeivé válhatnak. A Mahler-levelekre például tavaly nyáron hívta fel a figyelmét az Operaháztól érkezett kérés. Az ottani archívum vezetője kereste meg - eredetileg a "Matrica" Múzeumot -, legyen segítségére annak a német kutatónak, aki monográfiát ír a zeneszerzőről.

Lehoczki Zsuzsanna elmesélte felfedezését Straub Dezsőnek, a város kulturális tanácsosának, aki úgy véli, érdemes Mahler százhalombattai kötődését beemelni a köztudatba, hiszen gazdagíthatja az itteni kulturális hagyományokat, értékeket, árnyaltabbá teheti a városról alkotott képet. A tanácsos szerint vissza nem térő lehetőség, hogy a zeneszerző halálának századik évfordulója éppen május 18-án lesz, ezért a – könyvtár, a múzeum, a rendezvényközpont és a kulturális központ bevonásával - el is kezdte egy méltó és figyelemfelkeltő megemlékezés előkészítését.

A tervek szerint kiállítás és előadás mutatja majd be a zeneszerző életét, munkásságát, és annak a bizonyos hársfának az emlékére, ahol annak idején menedéket lelt a világ zaja elől, fát is ültetnek a főtéren. A rendezvényeknek természetesen a művészet, a zene is elmaradhatatlan része lesz, hiszen a szervezők nagyon fontosnak tartják, hogy olyan a komolyzenei programok, hagyományok szülessenek Százhalombattán, amelyek régóta hiányoznak a helyi kulturális palettáról.