Széchenyi utca -Dunafüred
A névadó gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, arisztokrata családban. Gyermekként magántanároktól tanult, és hatalmas műveltségre tett szert. A magyar mellett elsajátította a latint, az ógörögöt, az angolt, a németet és a franciát. Igen sokat olvasott, a filozófiai kérdéseken kívül a gyakorlatias problémák is érdekelték. 1808-tól huszártisztként harcolt a Habsburg Birodalom hadseregében Napóleon ellen, a harcokban kitüntette magát.
Széchenyi 1824-ben megismerkedett Seilern Crestentiával, gr. Zichy Károly feleségével, akibe szerelmes lett. Első férje halála után 1836-ban vehette feleségül a hétgyermekes özvegyet, aki neki is szült két fiút, Bélát és Ödönt.
Széchenyi István 1814 és 1833 között nagy utazásokat tett Ny-Európában. Az ott tapasztaltak alapján meggyőződésévé vált, hogy a műveltség emelkedésével, tanulással Magyarországon is bekövetkeznek a kedvező változások. Politikai fellépésére az 1825-1827. évi első reformországgyűlésen került sor, ahol 1825-ben egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel az Akadémia létesítésére.
Az 1830-ban megjelent "Hitel" című munkájában a reformkor programját fogalmazta meg, a további reformokról pedig a "Világ" (1831) és a "Stádium" (1833) című könyveiben szólt. Az elmélet mellett a gyakorlati munkákban is élen járt (pl. gőzhajózás, Tisza szabályozása, gyáralapítások, Al-Duna szabályozása, Lánchíd építése stb.). Úgy látta, hogy a reformokat óvatos lassúsággal kell bevezetni, az 1840-es években vitába keveredett Kossuth Lajossal és másokkal, akik gyors és radikálisabb reformokat sürgettek. 1848 márciusában Széchenyi belátta, hogy Kossuthnak igaza volt, s amikor az 1848. április 11-ei törvények biztosították Magyarország önálló alkotmányos királyságát, a megalakuló Batthyány-kormányban elvállalta a közlekedés-és közmunkaügyi miniszteri tárcát, amelyet szeptember 11-éig (a Batthyány-kormány lemondásáig) töltött be. A nyílt fegyveres összecsapás küszöbén Széchenyi idegrendszere összeomlott, magát okolta az eseményekért. Orvosával együtt a Bécs melletti Döbling ideggyógyintézetébe vonult. 1849 után a Habsburg-politikát nem fogadta el, sőt névtelen bíráló cikkeket írt ellene. A titkosrendőrség emiatt állandóan zaklatta, ami megviselte Széchenyi beteg idegrendszerét, s 1860. április 8-án (húsvét vasárnap hajnalán) főbe lőtte magát. A kortársak jelentős része politikai gyilkosságra gyanakodott, ami soha nem bizonyosodott be.
Szondy György utca - Újváros (Urbárium)
Szondy (Szondi) György végvári kapitány 1500 körül született, valószínűleg jobbágy- vagy mezővárosi polgárcsaládból. A török elleni végvári harcokban a vitézségével emelkedett ki, a saját erejéből lett 1545-ben a nógrád megyei Drégely várkapitánya. Kinevezésétől kezdve állandóan kérte a gyenge, rosszul felszerelt vár megerősítését, teljesen eredménytelenül. Az 1552-es török hadjárat során Ali budai pasa július 6-án 10 ezer fős seregével körbezárta Drégelyt.
A védők elutasították a megadást.
Szondy György 150 katonájával hősiesen védte a várat. Külső segítséget sehonnan sem kaptak, a török sereg ágyúi a várat rommá lőtték, az ellenállás kimenetele nem volt kétséges, Szondy mégis elutasította a megadásra szólító felhívásokat. Végül négy napi ostrom után, 1552. július 9-én a katonáival együtt elesett a vár védelmében. Úgy halt meg, hogy halálos sebekkel török fogságba esett, és lefejezték.
Hősiességét Tinódi Lantos Sebestyén "Ali budai pasa históriája" című históriás énekében, Arany János pedig a "Szondi két apródja" című versében örökítette meg.
További "S" és "Sz"-betűs elnevezések: Sánc, Sas, Sólyom, Sport, Strand, Szabadság, Szabó Lőrinc, Szabóház, Szarvas, Százszorszép, Szellő, Szent Erzsébet Park, Szent István tér, Szent László út, Szeptember 11. Park, Szerb templom tér, Szivárvány tér, Szkela utca.
