2005. november 18-a kedves nap volt sok idős ember életében. Már hagyománnyá vált, hogy ősszel a Polgármesteri Hivatal szervezésében megünneplik az idősek napját. Így történt ez idén is. A Városi Szabadidőközpont sportcsarnokát szinte megtöltötte a sok meghívott 65 éven felüli vendég. A rendezés, melyet a Művelődési Központ vállalt magára igen körültekintő volt, mindenre kiterjedt.
Mivel a mi korosztályunkra nem jellemző, hogy kocsink is lenne, ezért az oda- és hazaszállításról különjárati busszal gondoskodtak. Az ünnepség 12 órakor kezdődött dr. Jánosi György képviselő, majd dr. Benedek László polgármester köszöntötte a megjelenteket. Mindkét szónok közvetlen, őszinte hangon szólt az idősekhez. Látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat köreinkben. Nekem különösen az tetszett, amit a polgármester úr az idősek nagy kincséről, a bölcsességről mondott. Elgondolkodtam rajta. Istenem, de jó lenne, ha sok fiatal megszívlelné, és legyintés helyett hallgatna tapasztalattal teli tanácsainkra! Egyéb helyeken is hasznunkat vehetnék.
De mellőznek bennünket, és mint a regényben, csak azt mondják: „Te csak pipálj, Ladányi!” Azaz ne szólj bele, nem értesz te ehhez! Ma már más a világ. Aztán rohannak, hajtanak, melynek következménye stressz, majd korai halál. A mi köreinkben meg köszöntik a 101 éves nénit, a 93 éves bácsit, a hatvanadik házassági évfordulójukat ünneplő házaspárt. Vajon mi a titkuk? Hiszen nekik is nehéz volt az életük. Ha megkérdeznék tőlük, bizonyára elmondanák. De folytassuk az ünnepséggel.
A beszédek után sok fürge, vidám felszolgáló hozta a finom ebédet. Marhapörkölt tarhonyával, ecetes uborkával. Utána túrósbukta. Ital: üdítő, bor, sör. Ki, mit kívánt. A felszolgálók közben sürögtek-forogtak fáradhatatlanul. Köztük voltak a piros inges önkéntesek is. Szép példát mutattak ebben a csak pénzért mozduló világban. Köszönjük a szakácsok, a felszolgálók fáradtságos munkáját.
Míg jóízűen ettük a finom ebédet, addig táncdal, operett és magyar nóta énekesek felváltva szórakoztattak bennünket. Sikerült is nekik jó hangulatot teremteni.
Ebéd után tombola következett. Jánosi György és Benedek László felváltva húzták a számokat. Sokan nyertek ajándékot. Nem sorolom fel, kik ajánlották fel, nehogy valakit véletlenül kihagyjak. Ezúton köszönjük mindenkinek a nyugdíjasok nevében.
Ezzel véget ért az ünnepség. Kellemes élménnyel szívünkben, vidáman tértünk haza. Még a nap is kisütött, ránk mosolygott. Köszönjük mindenkinek, aki nekünk ezt a napot széppé, boldoggá tette!
De mellőznek bennünket, és mint a regényben, csak azt mondják: „Te csak pipálj, Ladányi!” Azaz ne szólj bele, nem értesz te ehhez! Ma már más a világ. Aztán rohannak, hajtanak, melynek következménye stressz, majd korai halál. A mi köreinkben meg köszöntik a 101 éves nénit, a 93 éves bácsit, a hatvanadik házassági évfordulójukat ünneplő házaspárt. Vajon mi a titkuk? Hiszen nekik is nehéz volt az életük. Ha megkérdeznék tőlük, bizonyára elmondanák. De folytassuk az ünnepséggel.
A beszédek után sok fürge, vidám felszolgáló hozta a finom ebédet. Marhapörkölt tarhonyával, ecetes uborkával. Utána túrósbukta. Ital: üdítő, bor, sör. Ki, mit kívánt. A felszolgálók közben sürögtek-forogtak fáradhatatlanul. Köztük voltak a piros inges önkéntesek is. Szép példát mutattak ebben a csak pénzért mozduló világban. Köszönjük a szakácsok, a felszolgálók fáradtságos munkáját.
Míg jóízűen ettük a finom ebédet, addig táncdal, operett és magyar nóta énekesek felváltva szórakoztattak bennünket. Sikerült is nekik jó hangulatot teremteni.
Ebéd után tombola következett. Jánosi György és Benedek László felváltva húzták a számokat. Sokan nyertek ajándékot. Nem sorolom fel, kik ajánlották fel, nehogy valakit véletlenül kihagyjak. Ezúton köszönjük mindenkinek a nyugdíjasok nevében.
Ezzel véget ért az ünnepség. Kellemes élménnyel szívünkben, vidáman tértünk haza. Még a nap is kisütött, ránk mosolygott. Köszönjük mindenkinek, aki nekünk ezt a napot széppé, boldoggá tette!
