Alig egy tucat gyerek, s mindössze néhány felnőtt jelent meg azon a rendezvényen, amit az IKSZ-ben tartott a budapesti Önkontroll Egyesület. Az "Átváltozásaink" című beszélgetésre a „Mozduljunk” egészségprogram keretében került sor.
Aki úgy érzi, nem érintett benne, talán nem is akar hallani róla, de az is lehet, hogy a gyerekeknek, fiataloknak elegük van a témából. Szakemberként rengeteg drogprevenciós kiadványról gondoltam, hogy semmire sem jó, legfeljebb arra, hogy ha az olvasó addig nem lett volna tisztában a drogozás praktikus, mindenre kiterjedő részleteivel, akkor az alapos tanulmányozás révén megismerje azokat. (Vagyis megtudja, hogyan kell csinálni.) Az IKSZ-ben szerencsére nem erről volt szó. Egy kábítószer-túladagolásban meghalt fiú édesanyja és egy két éve absztinens drogos fiatal kezdeményezett - időnként megrázó, megdöbbentő, de mindenképpen tanulságos - beszélgetést. Személyes „élménybeszámoló” részesei lehettünk, ami a megszokottól egészen eltérő szemszögből láttatta a drogokat, azok használóját, reakcióit, környezetét, és a kábítószeres minden esetben más és más, mégis nagyon sematikus, lépésenként előrevetíthető útját.
A beszélgetés nehezen indult, de minden kérdés újabbakat szült. Hogyan is lehetne kívülállóként megérteni, hogy miért kezd el drogokat használni valaki, amikor pontosan tisztában van azok káros hatásaival. Hogyan lehet, hogy egy idő után semmi más nem érdekli már a világból, csak az anyag? Miért veszíti el jelentőségét mindenki és minden, aki, ami addig fontos volt? Miért érzi valaki úgy, hogy drog nélkül képtelen létezni? Mind olyan kérdések, amelyekre lehet tudni a választ, de megérteni sokkal nehezebb. Egy látszólag biokémiai képletekkel leírható probléma - a drogfüggés - sokoldalú gond. Szerepet játszik benne a családi háttér és neveltetés, a személyiségjegyek, értékrendek, az élet váratlan fordulatai, és még számtalan tényező, amelyeknek jó része nem rajtunk múlik, amelyek ellen nem tehetünk semmit.
A tanulság? Az élethez mindenkinek másra van szüksége. Vagy ugyanarra, de máshogyan. Szeretetre, odafigyelésre, megértésre, személyre szabott módon. Figyeljünk oda gyerekeinkre, egymásra, hogy ne a drog legyen, ami ezt egy kritikus pillanatban úgy tűnhet, megadja. Hiszen ahogy a gyógyult drogos fiatal mondta: „a drog nagy hazugság, de el kell ismerni, kezdetben nagyon jól hangzik.”
Az Önkontroll Egyesület elérhetőségei: 1133 Budapest, Kárpát u. 46. Tel./fax: 465 00 58
A beszélgetés nehezen indult, de minden kérdés újabbakat szült. Hogyan is lehetne kívülállóként megérteni, hogy miért kezd el drogokat használni valaki, amikor pontosan tisztában van azok káros hatásaival. Hogyan lehet, hogy egy idő után semmi más nem érdekli már a világból, csak az anyag? Miért veszíti el jelentőségét mindenki és minden, aki, ami addig fontos volt? Miért érzi valaki úgy, hogy drog nélkül képtelen létezni? Mind olyan kérdések, amelyekre lehet tudni a választ, de megérteni sokkal nehezebb. Egy látszólag biokémiai képletekkel leírható probléma - a drogfüggés - sokoldalú gond. Szerepet játszik benne a családi háttér és neveltetés, a személyiségjegyek, értékrendek, az élet váratlan fordulatai, és még számtalan tényező, amelyeknek jó része nem rajtunk múlik, amelyek ellen nem tehetünk semmit.
A tanulság? Az élethez mindenkinek másra van szüksége. Vagy ugyanarra, de máshogyan. Szeretetre, odafigyelésre, megértésre, személyre szabott módon. Figyeljünk oda gyerekeinkre, egymásra, hogy ne a drog legyen, ami ezt egy kritikus pillanatban úgy tűnhet, megadja. Hiszen ahogy a gyógyult drogos fiatal mondta: „a drog nagy hazugság, de el kell ismerni, kezdetben nagyon jól hangzik.”
Az Önkontroll Egyesület elérhetőségei: 1133 Budapest, Kárpát u. 46. Tel./fax: 465 00 58
