Radnóti Miklós utca - Pannónia lakótelep
Radnóti (1934-ig Glatter) Miklós költő, 1909 május 5-én Budapesten született. Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére is, apját 11 évesen vesztette el. Nagybátyja nevelte, aki a textilszakma felé próbálta érdeklődését terelni, ezért ilyen tanulmányokat folytatott, 1927-ben kereskedelmi érettségit tett, amelyet 1929-ben reálgimnáziumi érettségi követett. 1930-ban jelent meg "Pogány köszöntő" címmel az első verseskötete. 1930-1934 között a szegedi egyetem francia-magyar szakán tanult, bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1934-ben feleségül vette szerelmes verseinek ihletőjét, Gyarmati Fannit. Nem jutott katedrához, ezért írásaiból és magántanításból tartotta fenn magát. Több napilap és folyóirat munkatársa volt, kritikái és esszéi rendszeresen megjelentek a "Nyugat" című folyóiratban. A bibliai utalásokban gazdag "Újmódi pásztorok éneke" című verseskötetét vallásgyalázás és izgatás miatt az ügyészség elkobozta, és Radnóti Miklóst nyolcnapi felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte. Az 1936-ban megjelent "Járkálj csak halálraítélt" című kötetének versei a klasszikus költői hagyományokhoz való kötődését erősítik, a versek nyelvi megformálása tömörebb lett. Válasza a világ pusztító jelenségeire a forma fegyelme, visszatérése a kötött formákhoz és műfajokhoz.
Érett korszakának fő műfaja az ecloga; az antik kerettel és az idill eszközeivel teremtette meg a tragédia, az 1938-1944 közötti időszak kifinomult költői kifejezését. 1940-1943 között többször, több helyszínen volt munkaszolgálatos. 1944 májusában ismét munkaszolgálatra rendelték, s a szerbiai Borba vitték. 1944 őszén gyalogmenetben hajtották társaival együtt Magyarországon át Németország felé. A teljesen kimerült, járni is alig képes költőt 1944. november 4-én a Győr melletti Abdán agyonlőtték és tömegsírba temették. Holttestének exhumálásakor az utolsó verseit tartalmazó noteszát (ún. bori notesz) a kabátjának zsebében találták meg. Radnóti Miklós a XX. századi magyar líra történetében kiemelkedő költő volt, az értékőrző modernség, az újklasszicizmus jelentős képviselője; műfordítóként antik szerzőket és kortárs lírát tolmácsolt.
Rákóczi utca - Dunafüred
A névadó II. Rákóczi Ferenc, Magyarország és Erdély fejedelme, 1676. március 27-én a felvidéki Borsiban (ma: Szlovákia) született.
I. Rákóczi Ferenc megválasztott (de soha nem uralkodó) erdélyi fejedelem és gróf Zrínyi Ilona fia, majd Thököly Imre fejedelem nevelt fia.
Kisgyermekként ott volt 1685-1688 között az anyja által védett Munkács várában. 1688 után a családjától elszakítva, Habsburg-hű szellemben nevelték a jezsuiták, a kijelölt gyámja Kollonich Lipót volt. Rákóczi azonban nem feledte magyarságát, ősei példáját. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnőt, ezzel nagykorúsítva és önállósítva magát a gyámjától. Hazatért magyarországi birtokaira. 1697-ben még nem vállalta a hegyaljai felkelés vezetését, a kurucok elől Bécsbe ment. 1700-ban Habsburg ellenes szervezkedést kezdett. Miután a XIV. Lajos francia királlyal folytatott levelezését elárulták, 1701 tavaszán letartóztatták, s Bécsújhelyen ugyanabba a börtöncellába zárták, ahonnan nagyapját, Zrínyi Pétert kísérték a vesztőhelyre. A fogságból Rákóczinak 1701 őszén sikerült elmenekülnie, és Bercsényi Miklóssal együtt Lengyelországban szabadságharcot készítettek elő. 1703 tavaszán elindította a fegyveres harcot a Habsburgok ellen, június 16-án ő maga is hazatért és a felkelők élére állt. A Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 között számos sikert ért el. II. Rákóczi Ferencet 1704-ben Erdély fejedelmévé, 1705-ben pedig a szécsényi országgyűlésen a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választották. Megszervezte a kuruc államot, majd a katonai sikerek után 1707-ben az ónodi országgyűlésen megtörtént a Habsburgok trónfosztása is. Ez volt a szabadságharc tetőpontja. Ezt követően hanyatlás következett, a gazdasági nehézségek és a túlerő legyőzte a kurucokat. Az 1711-es szatmári békét, amelyet lengyelországi távollétében kötöttek meg, Rákóczi soha nem fogadta el. A száműzetést választotta, Lengyelországban, majd Franciaországban élt. 1717-től Törökországban vezette a kuruc emigrációt. 1735. április 8-án Rodostóban halt meg, hamvait 1906-ban hazaszállították és a kassai dómban helyezték el.
Továbbá "R"-betűs elnevezések: Rege, Révész, Rigó, Római, Római úti, Rózsa utcák, Rózsák tere, Rövid dűlő.
