A 25 év alatt több száz fiatal talált értelmes elfoglaltságra, hagyománytisztelő gondolkodásmódra, életre szóló kapcsolatokra és nem utolsósorban magára ebben a közösségben. Ahogy egy szép lombú fának sincs két egyforma levele, a néptáncosok egyénisége is úgy gazdagítja a produkciók izgalmas egységét.

Százhalombatta szerencsére teheti, hogy befogadjon és támogasson arra méltó kezdeményezéseket. Így fordulhatott elő, hogy egy ilyen "betondzsungelben" szárba szökkenhetett a néptánc. Vezér Mihály polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy ebben nagy szerepe volt Takács Péternek, az akkori művelődési ház igazgatójának és a mindenkori városvezetésnek egyaránt. Köszönetét fejezte ki, hogy a táncosok jó hírét viszik városunknak, és hogy évről évre elhozzák nekünk a nagyvilágot. Nádasy István, a Magyarok Öröksége Alapítvány elnöke bontotta ki leginkább a metaforát, amivel a Forrás sokszor önmagát is jellemzi: Szigetvári József, a Forrás Néptáncegyüttes vezetője egy magoncot hozott 25 évvel ezelőtt Érdről, ami mára hatalmas fává terebélyesedett.

A csoport művészeti vezetője ismert arról, hogy amit megálmodik, határozottan végigviszi, akár konfliktusok árán is.

- Nagyon sok múlik azon, van-e bátorságod határozottan nyesegetni a rád bízott fát – magyarázza Szigetvári József. Konfrontálódni mindig nehezebb, de az egyenes beszéddel az irántuk érzett tiszteletemet és megbecsülésemet fejezem ki. Hiszem, hogy művészi értékű alkotást nem lehet behízelgéssel létrehozni, és ha már fent van a mérce, nem adhatjuk alább. Aki ezt belátja, velem jön, a többi lemarad. Volt tanítványom, aki mára kollégám, nem fél kiállni az ötlete mellett velem szemben. Erre én azt mondom, jól van, csináld!

Az idő és a tények igazolják a következetes módszert: aki megmarad a néptánc bűvöletében, megtalálja benne kiteljesedésének lehetőségeit. Nem mindenkiből lesz hivatásos táncos, de jó néhányan maradnak ezen a pályán és építenek karriert koreográfusként, tanárként vagy népművészként. Egy idő után túllépve a táncon, alkotókká válnak. A Forrás sikere vonzza azokat a fiatalokat is, akik nem táncolnak, de barátként, önkéntes segítőként szívesen aktivizálják magukat. A közös munka kreativitásra serkenti őket, erősíti lokálpatriotizmusukat.

Az ünnepi gálaműsoron köszöntőt mondtak a baráti táncegyüttesek képviselői, felszólalt dr. Aradszki András országgyűlési képviselő, valamint Makra Borbála, a Pest Megyei Közművelődési Intézet igazgatója, aki dr. Réthelyi Miklós miniszteri elismerő oklevelét hozta el a jubiláló együttesnek.

A protokolláris megállók és régi fotók nézegetése közben pörgő-forgó-ropogó néptánc töltötte be a színpadot, amihez – immár tizenötödik éve – a Bara együttes szolgáltatta a muzsikát. A műsor második részében eltáncolt történetben pedig Kasza Lili népdalénekes és táncos, a Pesovár Ferenc AMI új tanára is segítségükre volt. A felújított színházterem állta a próbát, az est folyamán számtalanszor kurjantásokkal is tarkított vastaps töltötte be.

(Fotó: Nagy Tamás)