Petőfi Sándor utca - Óváros
Petőfi (Petrovics) Sándor költő 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. 1824-ben Kiskunfélegyházára költözött a család, később a két település rivalizált abban, hogy melyikük vallja magáénak a költő szülőhelye címet. Az anyakönyv tanúsága szerint Kiskőrösé a pálma, de a költő emlékei Kiskunfélegyházához kötődnek. Petőfi több helyen tanult, iskolái közül legfontosabb az aszódi evangélikus gimnázium, ahol 1835-38. között járt. Ekkor kezdett verselni, és érdeklődni a színészet iránt. Az iskolát abbahagyva vándorszínésznek állt, s időközben tönkrement apja 1839-ben kitagadta; ezután katona lett, de alkalmatlanság miatt 1841-ben leszerelték. Rövid ideig ismét vándorszínész volt, 1841-42-ben a pápai református kollégiumban tanult, ahol barátságot kötött Jókai Mórral. Az 1842-es év meghozta első irodalmi sikerét: május 22-én az Athenaeumban megjelent "A borozó" című verse. 1843-ban Pesten számos fiatal íróval, értelmiségivel ismerkedett meg, majd újra vándorszínésznek állt. 1843-44. telét Debrecenben nyomorogva vészelte át. 1844. hideg februárjában gyalog Pestre ment, ahol Vörösmarty Mihály ajánlására a Nemzeti Kör kinyomatta verseit, Vahot Imre pedig a Pesti Divatlapnál segédszerkesztőként alkalmazta. Petőfi hangvétele művészeti forradalmat jelentett a magyar líra történetében: a nép hangján szólt, de a legmagasabb művészi színvonalon.
Sorozatban jelentek meg kötetei: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Cipruslombok Etelka sírjáról (1845), Szerelem gyöngyei (1845), Versek (1844-45), A hóhér kötele (1846), Felhők (1846).
1846-ban a fiatal írókból Pesten megszervezte a "Tízek Társaságá"-t. Felfigyelt rá a nemzet. 1847-ben - a Toldi megjelenése után - mély barátságot kötött Arany Jánossal. Ugyancsak 1847-ben feleségül vette Szendrey Júliát, novemberben Pestre költöztek, házasságukból egy gyermek, Zoltán született.
1848 elején a költői cselekvés összeolvadt a politikai aktivitással, Petőfi a márciusi napok egyik főszereplőjévé, a márciusi forradalmi ifjúság egyik vezéregyéniségévé vált. Különösen a március 15-ei pesti forradalom győzelemre vitelében játszott nagy szerepet. A forradalom győzelme után szóban és írásban hirdette a következetes előrehaladást.
Petőfi már 1848 tavaszán belépett a nemzetőrségbe, szeptemberben átlépett a honvédséghez. Októbertől százados, majd Bem József tábornok mellett őrnagyi rangban adjutáns. Közben verseiben a szabadságharc hősi küzdelmeiről, csatáiról tudósított. 1849. július 31-én - Bem tiltása ellenére - civil ruhában részt vett a Segesvár és Fehéregyháza között a cári orosz csapatok elleni véres csatában. A vesztes ütközetből menekülőben valószínűleg Fehéregyháza és Héjjasfalva között az üldöző kozákok őt is megölték, majd tömegsírba temethették. Holttestét soha nem találták meg.
Poroszlai Ildikó utca – Óváros (Régészeti Park)
Dr. Poroszlai Ildikó régész, múzeumigazgató 1955. október 5-én született Debrecenben, ahol a gyermekkorát is töltötte. Itt végezte általános iskoláit, majd 1970-1974 között a Tóth Árpád Gimnázium angol tagozatán tanult. Az érettségit követően Debrecenben angol-történelem szakos, később Budapesten történelem-néprajz szakos hallgató. A régészet szakot is felvette. Az egyes szakok különböző években való sikeres elvégzése után előbb Budapesten, aztán 1984-től Százhalombattán vállalt munkát. Közben két házasságot is kötött, másodszor 1980-ban dr. Pálóczi Horváth Andrással, a házasságukból Eszter és Anna lányuk született.
Poroszlai Ildikó 1984-ben került Százhalombattára, ahol Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes a városi múzeum előkészítését és létrehozását bízta rá. A szervező és a szakmai munkát nagy lelkesedéssel és lelkiismeretességgel végezte. 1987. december 4-én megnyílt az első állandó kiállítás, amely az őskortól mutatta be a város történetét. Létrejött a "Matrica" Múzeum, amely a település római kori elnevezéséről kapta a nevét. Poroszlai Ildikó mindent elkövetett és rengeteget dolgozott, szervezett, hogy Százhalombatta régmúltja feltárásra és bemutatásra kerüljön. Óriási érdemei vannak abban, hogy 1996-ban megnyitotta kapuit a halomsírokat és az őskori életet bemutató Régészeti Park. 1998 áprilisában itt avatta fel a halomsír bemutatóhelyet Göncz Árpád köztársasági elnök.
Poroszlai Ildikó 20 éven át kiemelkedő szervező és szakmai munkát végzett: egymást követték Százhalombattán a nemzetközi és a magyar régészeti konferenciák, tanácskozások, régészeti feltárások, a Régészeti Park folyamatos bővítése. Kitartó munkája eredményeként 1998-ban a múzeum az "Év múzeuma" lett, majd 2004-ben a "Pest Megyéért Emlékérmet" vehette át az intézmény kollektívája nevében. 1998-ban megkapta a "Pro Urbe Százhalombatta" kitüntetést. 2005. év elején megbetegedett és az alattomos betegséggel nem tudott megbirkózni: 2005. február 18-án, az ötvenedik életévében hunyt el.
Emlékét Százhalombattán az általa létrehozott Régészeti Park melletti utcán kívül a "Matrica" Múzeum falán elhelyezett emléktábla is őrzi. A megbecsülését jelenti, hogy 2010-ben posztumusz díszpolgári címet kapott.
További "P"-betűs elnevezések: Pacsirta, Pákász, Pannónia, Panoráma, Páva, Pillangó, Pipacs, Ponty utcák, Posta-köz.
