Ha egy pályaválasztás előtt álló diák fejlett beszédkészséggel, erős igazságérzettel, kitűnő szellemi képességekkel és hozzá nagy szorgalommal is rendelkezik, bátran választhatja a jogi pályát, hiszen ott ezeknek az adottságoknak nagy hasznát veszi. Dr. Csehák Izolda esetében is ez történt: jól tanult, de elsősorban a humán tárgyak érdekelték, ezért – édesanyja ösztönzésére – a jogi egyetemre jelentkezett.
- Bíró szerettem volna lenni – mondja. – Úgy gondoltam, hogy majd én leszek az igazságosztó. Az egyetem után rövid ideig bírósági fogalmazó voltam, és rájöttem, hogy a peres ügyekben nem az nyer, akinek igaza van, hanem aki bizonyítani tudja azt. Nagyon nagy csalódás volt, ezért váltottam, és a százhalombattai önkormányzatnál vállaltam munkát.
- Véglegesen irányt akart váltani?
- Akkor úgy gondoltam, hogy igen. Szerettem a hivatali munkát, nagyon sokat tanultam, mert mindennel foglalkoznom kellett. Például a helyi népi kezdeményezésről szóló rendeletet én fogalmaztam meg. Erős kezű főnököm volt, Cséki Edit, akinek nagyon sokat köszönhetek. Alapelve volt, hogy az ügyfelet szolgálni kell. Ez azért volt nagyon jó, mert ezt az alázatot már sehol sem tanítják, pedig rendkívül fontos. Két év után az erőműben vállaltam munkát, mert azt a területet is meg szerettem volna ismerni, de akkor már tudtam, hogy nem jogtanácsos, hanem ügyvéd szeretnék lenni.
- Mi vonzotta az ügyvédi pályára?
- Tulajdonképpen az, amit a bíróságon tapasztaltam. Hogy az dönti el a per sorsát, mit tudnak bizonyítani, a bizonyítás pedig az ügyvéd feladata.
- Perry Mason vagy Petrocelli megengedheti magának, hogy megválogassa az ügyfeleit. Önnek van erre lehetősége?
- Csak olyan ügyet vállalok el, amiben hiszek. Érdekes, ennek ellenére ritkán fordul elő, hogy vissza kell utasítanom egy-egy megbízást, ugyanis nem keresnek fel azok, akiket nem igaz ügyben kellene képviselni. Volt rá példa, hogy valaki azt hitte, igaza van, de sikerült meggyőznöm arról, hogy téved, és ennek eredményeképp elállt a pertől.
- Mint minden pályán, itt is nagyon fontosak az eredmények. Mit tart sikernek?
- Nem kizárólag azt, ha megnyerjük a pert. Sokszor ennél többet jelent számomra, ha az ügyfelet le tudom beszélni a felesleges pereskedésről, ugyanis az a meggyőződésem, hogy a perekben mindenki veszít valamit. Rengeteg idő, energia, izgalom, ezért ha sikerül rávenni a feleket a peren kívüli megegyezésre, annak legalább akkora az értéke számomra, mintha megnyertem volna egy pert.
- Ez nem az a fajta munka, amelyet nyolc órába bele lehet sűríteni. Hogyan szakít időt a családra?
- Későn érő típus vagyok, viszonylag későn alapítottam családot, így két pici gyermekem van. A kislányom három, a kisfiam másfél éves. Szerencsés vagyok, mert a szüleim nyugdíjasok és a közvetlen szomszédaink, nagyon sokat segítenek, emellett olyan a munkám, hogy otthon is tudok dolgozni, így aránylag sokat lehetek velük.
- A család és a hivatás mellett van még egy nagyon fontos dolog az életében, a karvezetés. Ez hogyan kezdődött?
- A zenével kisgyermekkorom óta kapcsolatban vagyok, zongorázni tanultam, szolfézsra jártam, de akkor nem éreztem magamban annyi tehetséget, hogy zenei pályára menjek. Az általános iskolában, hetedik osztályban Strauszné Könözsi Veronika volt az énektanárom. Akkor jött vissza gyesről, és kórust szervezett, ahová én is beiratkoztam. Attól kezdve mindig jártam valamilyen kórusba: a gyermekkórus után a Liszt Ferenc Vegyeskarba, majd a Chorus Matricanusba, amelyet akkor még Fiatal Énekesek Karának neveztek. A jogi egyetem elvégzése után beiratkoztam az ELTE ének- zene karvezetés szakára, mert akkor már erős késztetés éreztem arra, hogy a zene területén is képezzem magamat.
- Ön alapította a százhalombattai Canticum Novum kórust. Ez az első saját kórusa?
- Először 1997-ben Dunavarsányban alapítottam egy férfikart, a kórus ma is létezik, sokszor meghívnak egy-egy rendezvényükre. 1999-ben Százhalombattán létrehoztam a Református Kórust, 2000-ben pedig a Canticum Novum városi kamara vegyeskart. Nagyon szeretem ezt a közösséget, amit csinálunk, újdonságnak számít a kórusmuzsikában, mert nemcsak klasszikus műveket adunk elő, hanem könnyűzenét is, természetesen kórusfeldolgozásban. Az a célunk, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a kórusmuzsikát, ezért nemcsak a repertoárunk más, mint általában a kórusoké, hanem másképpen is közvetítjük a zenét: nagyon fontos például, hogy kontaktust teremtsünk a közönséggel. Huszonhárom tagú a kórus, nemcsak együtt énekelünk, hanem megünnepeljük egymás névnapját, kirándulunk, és természetesen mindenhová elmegyünk, ha hívnak bennünket. A közösség nyitott, szívesen fogadjuk az új jelentkezőket, főleg a férfiakat, mert ők nálunk is kevesen vannak.
- Hogyan fér össze a jog szabályozottsága és az éneklés szárnyalása? Hogyan tudja összeegyeztetni?
- Nem érzem, hogy egyik zavarná a másikat, sőt! Mindegyiknek megvan a maga helye, így teljes az életem.
- Kit javasol, kit mutasson be legközelebb a Premier plán?
- Bálint Ferencnére gondoltam. Nagyon tiszta ember, aki olyan életszemlélettel rendelkezik, hogy bárki számára példa lehet. Szeretném, ha közelebbről megismerkednének vele a Hírtükör olvasói
.
- Véglegesen irányt akart váltani?
- Akkor úgy gondoltam, hogy igen. Szerettem a hivatali munkát, nagyon sokat tanultam, mert mindennel foglalkoznom kellett. Például a helyi népi kezdeményezésről szóló rendeletet én fogalmaztam meg. Erős kezű főnököm volt, Cséki Edit, akinek nagyon sokat köszönhetek. Alapelve volt, hogy az ügyfelet szolgálni kell. Ez azért volt nagyon jó, mert ezt az alázatot már sehol sem tanítják, pedig rendkívül fontos. Két év után az erőműben vállaltam munkát, mert azt a területet is meg szerettem volna ismerni, de akkor már tudtam, hogy nem jogtanácsos, hanem ügyvéd szeretnék lenni.
- Mi vonzotta az ügyvédi pályára?
- Tulajdonképpen az, amit a bíróságon tapasztaltam. Hogy az dönti el a per sorsát, mit tudnak bizonyítani, a bizonyítás pedig az ügyvéd feladata.
- Perry Mason vagy Petrocelli megengedheti magának, hogy megválogassa az ügyfeleit. Önnek van erre lehetősége?
- Csak olyan ügyet vállalok el, amiben hiszek. Érdekes, ennek ellenére ritkán fordul elő, hogy vissza kell utasítanom egy-egy megbízást, ugyanis nem keresnek fel azok, akiket nem igaz ügyben kellene képviselni. Volt rá példa, hogy valaki azt hitte, igaza van, de sikerült meggyőznöm arról, hogy téved, és ennek eredményeképp elállt a pertől.
- Mint minden pályán, itt is nagyon fontosak az eredmények. Mit tart sikernek?
- Nem kizárólag azt, ha megnyerjük a pert. Sokszor ennél többet jelent számomra, ha az ügyfelet le tudom beszélni a felesleges pereskedésről, ugyanis az a meggyőződésem, hogy a perekben mindenki veszít valamit. Rengeteg idő, energia, izgalom, ezért ha sikerül rávenni a feleket a peren kívüli megegyezésre, annak legalább akkora az értéke számomra, mintha megnyertem volna egy pert.
- Ez nem az a fajta munka, amelyet nyolc órába bele lehet sűríteni. Hogyan szakít időt a családra?
- Későn érő típus vagyok, viszonylag későn alapítottam családot, így két pici gyermekem van. A kislányom három, a kisfiam másfél éves. Szerencsés vagyok, mert a szüleim nyugdíjasok és a közvetlen szomszédaink, nagyon sokat segítenek, emellett olyan a munkám, hogy otthon is tudok dolgozni, így aránylag sokat lehetek velük.
- A család és a hivatás mellett van még egy nagyon fontos dolog az életében, a karvezetés. Ez hogyan kezdődött?
- A zenével kisgyermekkorom óta kapcsolatban vagyok, zongorázni tanultam, szolfézsra jártam, de akkor nem éreztem magamban annyi tehetséget, hogy zenei pályára menjek. Az általános iskolában, hetedik osztályban Strauszné Könözsi Veronika volt az énektanárom. Akkor jött vissza gyesről, és kórust szervezett, ahová én is beiratkoztam. Attól kezdve mindig jártam valamilyen kórusba: a gyermekkórus után a Liszt Ferenc Vegyeskarba, majd a Chorus Matricanusba, amelyet akkor még Fiatal Énekesek Karának neveztek. A jogi egyetem elvégzése után beiratkoztam az ELTE ének- zene karvezetés szakára, mert akkor már erős késztetés éreztem arra, hogy a zene területén is képezzem magamat.
- Ön alapította a százhalombattai Canticum Novum kórust. Ez az első saját kórusa?
- Először 1997-ben Dunavarsányban alapítottam egy férfikart, a kórus ma is létezik, sokszor meghívnak egy-egy rendezvényükre. 1999-ben Százhalombattán létrehoztam a Református Kórust, 2000-ben pedig a Canticum Novum városi kamara vegyeskart. Nagyon szeretem ezt a közösséget, amit csinálunk, újdonságnak számít a kórusmuzsikában, mert nemcsak klasszikus műveket adunk elő, hanem könnyűzenét is, természetesen kórusfeldolgozásban. Az a célunk, hogy közelebb hozzuk az emberekhez a kórusmuzsikát, ezért nemcsak a repertoárunk más, mint általában a kórusoké, hanem másképpen is közvetítjük a zenét: nagyon fontos például, hogy kontaktust teremtsünk a közönséggel. Huszonhárom tagú a kórus, nemcsak együtt énekelünk, hanem megünnepeljük egymás névnapját, kirándulunk, és természetesen mindenhová elmegyünk, ha hívnak bennünket. A közösség nyitott, szívesen fogadjuk az új jelentkezőket, főleg a férfiakat, mert ők nálunk is kevesen vannak.
- Hogyan fér össze a jog szabályozottsága és az éneklés szárnyalása? Hogyan tudja összeegyeztetni?
- Nem érzem, hogy egyik zavarná a másikat, sőt! Mindegyiknek megvan a maga helye, így teljes az életem.
- Kit javasol, kit mutasson be legközelebb a Premier plán?
- Bálint Ferencnére gondoltam. Nagyon tiszta ember, aki olyan életszemlélettel rendelkezik, hogy bárki számára példa lehet. Szeretném, ha közelebbről megismerkednének vele a Hírtükör olvasói
.
