Madách Imre utca – Újváros (Újtelep)
Madách Imre költő, író drámaíró 1823. január 21-én (a január 1-jén született Petőfi Sándorral csaknem egy időben) született Alsósztregován. 1837-től a pesti egyetemen bölcsészetet, 1839-40-ben jogot hallgatott. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, Pesten dolgozott, majd 1843-tól Nógrád vármegye másodjegyzője, 1844-től táblabíró, 1846-48-ban élelmezési főbiztos. Az 1840-es években sorra jelentek meg versei és drámái (Csák végnapjai, Mária királynő, Nápolyi Endre stb.), valamint elbeszélései. 1848-49-ben megyei főbiztosként segítette a honvédsereg élelmezését. Madách 1852-53-ban Kossuth titkárának rejtegetése miatt börtönben, majd rendőri felügyelet alatt élt. Házassága megromlása miatt 1854-ben elvált feleségétől, s három gyermekével Sztregovára húzódott vissza az anyjához. Itt irodalommal foglalkozott, 1859-61. között megírta "Az ember tragédiájá"-t, amely nemcsak a magyar irodalom egyik gyöngyszeme, de később világsikert is aratott. A drámában Ádám, Éva és Lucifer 15 színben vall az emberiség történelméről és szerepéről. Madách a természet és a történelem jelenségeinek drámai, tragikus példatárával az akarati szabadság elvét, a küzdés, a haladásért vívott harc törvényét kívánja költőileg, érzelmileg hirdetni, alátámasztani. Madách a "Tragédia" hősével együtt jut a kétségbeesés, a megsemmisülés sziklapartjára – s a mű valódi pátosza abban van, hogy e partról hősével együtt mégis visszatér . "Mondottam Ember, küzdj és bízva bízzál!" – hirdeti a Tragédia minden kor embere részére. Madách Imre 1861. márciustól a Felirati Párt jelöltjeként a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselője volt, és részt vett Nógrád vármegye közéletében. 1862-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémiába is bekerült. 1864. október 5-én Alsósztregován halt meg.
Mészáros Sándor utca- Dunafüred
Mészáros Sándor vegyipari (DKV-s) dolgozó 1930. július 17-én született Budapesten. Az általános iskolai tanulmányait Budapesten kezdte el, de a 8. osztályos bizonyítványát már Százhalombattán szerezte meg a felnőttoktatásban. Először Sztálinvárosban (ma: Dunaújváros) kezdett el dolgozni karbantartóként, majd Budapesten dolgozott rohammentő ápolóként. 1954-ben kötött házasságot, amelyből 3 gyermek született. Kezdetben a feleségével Budapesten éltek, majd 1959-től Borsod megyében, Szendrőn dolgoztak, Mészáros Sándor mentősként. Ezt követően az 1960-as évek első felében Százhalombatta-Dunafüreden telket vettek, ott építettek családi otthont. Mészáros Sándor kezdetben mentősként dolgozott, majd a DKV. állományába kerülve, a termelésben állt helyt. A különböző apróbb üzemi meghibásodások alkalmával igyekezett segíteni. Amikor 1968. október 16-án az üzemindításkor robbanás történt, Mészáros Sándor is menteni indult, de a második robbanáskor súlyos égési sérüléseket szenvedett, amelyekbe október 18-án belehalt. Emlékét a lakóhelye, Százhalombatta városa megőrizte, utcát neveztek el róla. Sőt, amikor 2007-ben a régi "Duna-part" utcanevet kezdeményezte néhány lakó, ekkor a többség a "Mészáros Sándor" utcanévhez ragaszkodott, és az utca azóta is az ő nevét viseli.
További "M", "N" és "O"-betűs elnevezések: Március 15., Matróz, Meggyfa, Mérleg, Mérnök, Mester, Mókus, Móricz Zsigmond köz, Műszerész, Nap, Napsugár, Nefelejcs, Nyár, Nyárfa, Nyomdász, Nyúl, Október 6., Olimpia, Orgona, Ősz, Őz utca.
