Délelőttönként azok a gyerekek ünnepeltek, akik jelenleg járnak a város legrégebbi óvodájába. Az egészséges életmód jegyében sportoltak és salátát ettek, néphagyományokat idéztek fel, kézműves foglalkozáson alkottak természetes anyagokból. Az utolsóm napon az óvónők néhány szülővel ünnepeltek, más óvodákból jött vendégekkel, képviselőkkel, a polgármesterrel, műsorral és negyven gyertyával. Bemutatkozott az óvónők kamara énekkara és a nagycsoportosok tánccsoportja, majd délután a valaha volt összes dolgozót várták a feldíszített csoportszobák.

A gyökerek a hatvanas évek elejéig nyúlnak vissza. Egy erőmű és egy finomító nőtt ki a dombokon, kettejük között egy városka kezdte szárnyait bontogatni. Jöttek a fiatal mérnökök ifjú feleségeikkel és számtalan tervükkel. Az első óvoda mindenféle korosztályt tömörítő egyetlen csoportja az épülő erőmű mellett, egy barakkban kapott helyet. A város idővel kinőtte ideiglenes falait, 1964-ben megnyitotta kapuit az „erőműves ovi”. Az elmúlt negyven év alatt mindössze harmincegynehány dolgozó fordult meg itt, legtöbbjük nyugdíjba vonulásáig maradt.

Meghatottan fogadta el a meghívást Lajkóné Terike is, aki 36 éven át volt az óvoda védőnője. Így szűk körben, meleg hangulatban gyűltek össze egy kis megemlékezésre, vagy ahogy Török Zsuzsa fogalmazott: „fogyasztunk és a végtelenségig beszélgetünk”.

Gyertyafény mellett szó esett azokról a kollégákról, akik már nem lehetnek itt. Két összehajló ősz fej mögül kihallom: „jólesik megölelni egymást”. Ölelkezve állnak egy darabig. Megindul az információcsere, egy nagy, családias közösség történetei. Néhány régi dadus hitetlenkedve méregeti Sági Suzyt. Nemrég még óvodás volt, most óvónő ugyanitt. Most már a kisfia is idejár. „Nekem az unokám jár ide” – hallatszik ki egy hölgykoszorú beszélgetéséből. Máshonnan pedig: „nekem már dédunokám van” – nevetés, gratulációk. „Jutka – mondja Szabó Gáspárné, Marika néni – az ovisom volt…” - és Banka Tiborné, jelenlegi intézményvezető felé vet egy büszke pillantást.

- Akadtak problémák, néha egészen komolyak, de minden átmenetet sikerült úgy megoldani, hogy a gyerekek mindebből semmit sem vettek észre – meséli a valamikori ovis, jelenlegi óvodavezető. – A szülőkkel természetesen megosztottuk a gondokat, és az ő kezdeményezésük hozta létre 2003-ban a „Százszorszép a gyerekekért” Alapítványt. 2000. augusztus 28-án, amikor az önkormányzat átvette az óvodát, az addig csak „erőműves oviként” ismert intézmény felvette a „Százszorszép” nevet, mert éppen 100 férőhellyel várta a százszorszép gyerekeket, és a nagy udvar árnyas fái alatt is sok kis százszorszép virított.

- Mit terveznek az elkövetkező százszor negyven évre?
- Folytatjuk helyi programunkat, melynek alapját a tevékenységközpontú nevelés adja. Ezen belül mi az egészséges életmód népszerűsítését, a mozgás és a helyes táplálkozás fontosságát, valamint a néphagyományok megismerését és ápolását hangsúlyozzuk.