Lehel (Lél) kalandozó magyar vezér születésének pontos dátuma nem ismert, a X. század közepének nevezetes személyisége volt, a magyar krónikák mellett a nyugat-európai kútfők is ismerik. Kézai Simon és a XIV. századi krónikakompozíció tévesen a honfoglaló hét vezér egyikeként említik. Anonymusnál Lél Tas fiaként szerepel, de ez is valószínűleg téves, és Lél nem volt az Árpád-ház tagja (ugyanis Tas Árpád unokája volt és egy időben élt Léllel). Anonymus Lélt Bulcsú társaságában annak a seregnek az élére helyezi, amely délen (Bulgáriában, Szerbiában, Horvátországban) hódított. Nyugati krónikások szerint Lél és Bulcsú 954-ben együtt vezettek kalandozó hadjáratot Nyugat-Európába. A hadjáratban a magyarok feldúlták német föld egy részét, a mai Belgium területét, Frankföldet, Franciaországot és Itálián keresztül tértek haza. 955-ben a bajorok felkeltek I. Ottó király ellen, s a magyarokhoz fordultak segítségért. A nyugatra induló újabb magyar had élére ismét Bulcsú állt, akit a források királynak (rex) említenek. Négy alvezéreként nevezik meg: Lélt, Súrt, Csabát és Taksonyt (a későbbi nagyfejedelmet). 955 júliusának végén Bulcsú és Lél seregei végigdúlták Bajorországot és betörtek sváb területre is. Ostrom alá vették Augsburg városát, amelyet azonban nem sikerült elfoglalniuk. I. Ottó a város felmentésére indult, és 955. augusztus 10-én az Augsburg melletti Lech folyó mentén ütközött meg a magyarokkal. A kalandozó sereg katasztrofális vereséget szenvedett a fegyelmezettebb német hadtól. A "Képes krónika" így ír erről: "Megszorította tehát őket az ellenség, egy részüket elfogta, másokat kegyetlenül levágott. Elfogták ezen a helyen Lélt és Bulcsút, a jeles kapitányokat, és a császár színe elé vezették őket, Lél a kürtjét kérte: "... s amikor nekikészült a kürtfúvásnak, a császár közelébe lépett, s állítólag oly erővel vágta homlokon a császárt, hogy a kürt eltörött, a császár pedig belehalt ebbe az egyetlen ütésbe; mondta neki Lél: >>Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!<<"
Természetesen, a Lehel-kürtje mondában leírtak csak a krónikaíró vágyálmait jelentették. A tény az, hogy az elfogott Lélt, Bulcsút és Súrt a császár - hogy elriassza a többi magyar vezért az újabb támadástól - 955. augusztus 15-én Regensburgban kivégeztette. Az augsburgi csatavesztés a nyugati irányú kalandozó hadjáratok végét jelentette.
