Kinizsi Pál utca – Újváros (Urbárium)
Kinizsi Pál hadvezér 1446 körül született egy Bihar megyei molnár (vagy kisnemes) fiaként. Gyermek- és ifjúkoráról nem tudunk, amikor feltűnik Mátyás király udvarában (uralkodott: 1458-1490), akkor már meglett fiatalember. A gazdag mondai anyag arról tudósít, hogy midőn Mátyás egy alkalommal vadászott és megszomjazott, a királynak Kinizsi egy malomkövet tálcaként használva nyújtott vizet. A király a nagy erejű legényt felvette katonái közé, a híres hadvezér, Magyar Balázs kezei alá. Kinizsi katonaként és hadvezérként 1468-ban tűnt fel Mátyás morvaországi hadjáratában, mint Magyar Balázs alvezére. Innentől kezdve részt vett Mátyás cseh és osztrák háborúiban, és sok győzelmet aratott. Természetesen a lovagi harcmodorban is kitűnt, nemegyszer részt vett és győzött a lovagi tornákon. Mindezekért Mátyás nagy becsben tartotta, kitüntette őt a bizalmával, jelentős birtokadományokat is kapott. Legismertebb közülük a nagyvázsonyi vár, amit később szépen kiépíttetett. Itt tartózkodott a legtöbbet feleségével együtt, aki nem volt más, mint hadvezértársának, Magyar Balázsnak a gyönyörű lánya, Benigna. Mátyás 1478-ban kinevezte Kinizsit temesi ispánná (Temesvár volt a központ), vagyis "az alsó részek főkapitányává", ami nagy hatalmat jelentett: tíz vármegye katonai ereje felett rendelkezett. Ezt a tisztséget haláláig viselte. Miként elődeinek a temesi ispáni székben, neki is a legfőbb feladata a török elleni védelem, gyakran a megelőző támadások vezetése volt. A legnagyobb és leghíresebb csatáját 1479. október 13-án vívta a török ellen az erdélyi Kenyérmezőn. Ali ruméliai beglerbég mintegy 50 ezer fős seregét Báthori István erdélyi vajdával együtt szinte teljesen megsemmisítette. A krónikák szerint Kinizsi mindkét kezében karddal vágott rendet a törökök soraiban. A csatában harmincezer török halt meg, de a magyarok közül is nyolcezren estek el. A következő években gyakran vezetett hadat török területekre, és mindig győztesen tért haza. Mátyás király halála - 1490. április 6. - után nem annak fiát, Corvin Jánost, hanem Ulászló cseh királyt támogatta a trónért folytatott harcban. II. Ulászló királynak (uralkodott: 1490-1516) is elismert hadvezére lett. Nagy szerepe volt a királyi hatalom megszilárdításában, a vetélytárs trónkövetelők legyőzésében. Nevéhez fűződik 1492 szeptemberében a fizetséget nem kapó és ezért fosztogató "fekete sereg" utolsó egységeinek szétverése. Szolgálataiért II. Ulászló 1494 elején országbíróvá nevezte ki. A törökök ellen hadakozott, amikor szélütés érte, de hordszéken is betört Szerbiába. 1494. november 24-én Szent-Kelemenen halt meg. Az általa alapított nagyvázsonyi pálos kolostorban temették el.
Kossuth Lajos utca (Óváros)
Kossuth Lajos reformkori politikus, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezetője 1802. szeptember 19-én született a Zemplén megyei Monokon, kisnemesi családból. 1823-ban ügyvédi diplomát szerzett, majd Zemplénben előbb táblabíró, 1830-tól Sátoraljaújhely ügyésze. Itt kapcsolódott be a reformkori politikai életbe. Mint távollevő főrendek képviselője részt vett az 1832-36-os pozsonyi országgyűlésen. Az ülésekről, vitákról "Országgyűlési Tudósítások" címmel adott ki kézzel írott lapot, amely igen népszerű lett. Az országgyűlés berekesztése után "Törvényhatósági Tudósítások"-ban tájékoztatott a vármegyei politikai életről. A hatóságok 1837 májusában letartóztatták, és négyévi börtönre ítélték. A fogság éveiben is tanult, közgazdaságtant és angol nyelvet. 1840-ben az országgyűlés nyomására visszanyerte szabadságát. 1841-44 között a Pesti Hírlapot szerkesztette, ahol kifejtette reformgondolatait. Itt zajlott le a híres Kossuth-Széchenyi vita a reformok megvalósításának útjáról, módjáról. 1844-ben a megalakuló Védegylet igazgatója lett Az 1840-es évek közepétől Kossuth a reformellenzék egyik vezéralakjává vált. Az érdekegyeztetést hangoztatva a konzervatív párttal szemben 1847-ben megalakította az ellenzéki pártot. Részt vett az utolsó rendi országgyűlés munkájában 1847-48-ban. Az általa írt, V. Ferdinánd királynak szóló feliratot mind az alsótábla, mind a főrendi tábla elfogadta, amelyet száztagú küldöttség élén ő vitt Bécsbe 1848. március 15-én. A forradalmi események és az országgyűlés követelése meghozta az eredményt: április 11-én az uralkodó szentesítette a polgári átalakulást biztosító törvényeket, és az első felelős magyar kormány, melyet Batthyány Lajos vezetett letette az esküt. Kossuth Lajos a pénzügyminiszteri tárcát kapta a kormányban, de mindenki őt tekintette a legjelentősebb politikusnak. Kossuth 1848 nyarán megteremtette az önálló magyar pénzt (Kossuth-bankó). Amikor a bécsi udvar megkezdte a reformok elleni támadást, a Batthyány-kormány lemondása után ő lett az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke. A Béccsel szembeni fegyveres harcot, a szabadságharcot választotta az ország. A kormány Debrecenbe költözött. Az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjáratban sikerült az ország nagyobb részét felszabadítani, és 1849. április 14-én megszületett a Függetlenségi Nyilatkozat, a Habsburgok trónfosztása. A magyar országgyűlés Kossuth Lajost kormányzó elnöknek választotta. Ez volt a szabadságharc csúcspontja. Az osztrák-orosz katonai túlerő azonban győzedelmeskedett felettünk. Kossuth 1849. augusztus 17-én török területre lépett, ahol nem adták ki őt az osztrákoknak. Innentől kezdve emigrációban élt. Járt az Amerikai Egyesült Államokban, majd Angliában telepedett le. Mindig a magyar függetlenség ügyét próbálta előmozdítani, de a nemzetközi politika nem támogatta ezt. Kidolgozta a Dunai Konföderáció tervét, amely visszhangtalan maradt. Az 1867-es magyar-osztrák kiegyezéssel nem értett egyet (Kasszandra-levél).
Felesége, Meszlényi Teréz mellette élt a száműzetésben, négy gyermekük elsodródott tőlük, de tartották a kapcsolatot.
1867 után a haláláig Turinban (ma Torino) élt, hívták "turini remetének" is. Szakadatlanul írt, levelezett, dolgozott: ekkor született az "Irataim az emigrációból" című munkája. Népszerűsége óriási volt Magyarországon, városok és községek hosszú sora választotta díszpolgárává.
1894. március 20-án halt meg Olaszországban, Torinóban, de koporsóját a család hazahozathatta. Budapesti temetésén százezrek vettek részt.
További "K" betűs elnevezések:
Kálvin-park, Karácsony-tanya, Kárász, Kelta, Kertész, Keve utcák, Kodály Zoltán sétány, Kormányos, Kőrisfa, Körtefa utcák, Köztársaság tér
