Jókai köz - Újváros
Jókai Mór író 1825. február 18-án született Komáromban, kisnemesi családból, apja ügyvéd volt. 1841-42-ben a pápai református kollégiumban tanult, ahol megismerkedett Petőfi Sándorral, akivel szoros barátságba került. Ügyvédi oklevelet szerzett, de 1846-tól csak irodalommal foglalkozott. 1846-tól a Petőfi köré szerveződött Tízek Társaságának tagja. Vezető szerepet játszott az 1848. március 15-ei forradalomban, részt vett a 12 pont megfogalmazásában, majd nemzetőr lett, s elkísérte Kossuth Lajost toborzó útjára. 1849-ben Debrecenben a hivatalos lap, a "Közlöny" társszerkesztője, majd a békepárti "Esti lapok" szerkesztője.
Kossuth Lajostól különféle politikai megbízásokat kapott, pl. találkozott Rózsa Sándorral (akiről később regényt írt). A mérsékelt Nyáry Pál tanácsadója lett. A szabadságharc mellett végig kitartott, a vereség után rövid ideig bujdosott. Felesége, Laborfalvi Róza színésznő, - akit 1848-ban vett feleségül, - közbenjárására kegyelmet kapott, és Pesten telepedett le.
Az 1850-es években csak a szépirodalomnak élt, sorozatban írta történelmi tárgyú (Erdély aranykora, 1851.; Török világ Magyarországon, 1852.) és a polgári haladás mellett kiálló társadalmi regényeit (Egy magyar nábob, 1853.; Kárpáthy Zoltán, 1854.).
1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az 1860-as évektől a közélet aktív szereplője. 1860-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1861-től a politikai életbe is bekapcsolódott: 1861-96 között parlamenti képviselő, 1897-től a főrendi ház tagja. 1867 után írt nagy regényeiben (A kőszívű ember fiai, 1869; Az arany ember, 1877 stb.) főként a közelmúlt dicső harcait és a magyar kapitalista fejlődést ábrázolta. Mint publicista, liberális polgári eszméket képviselt.
1886-ban a felesége meghalt. 1892-ben az Akadémia igazgatóságának tagja lett. Ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte: százkötetes díszkiadásban adták közre műveit (1894-1898). 1899-ben (74 évesen) feleségül vette Grósz (Nagy) Bella 20 éves színésznőt. Házassága miatt a családjával is szakított, de ez a cselekedete a népszerűségének is sokat ártott. Ellentmondásos személyisége ellenére is a XIX. század egyik legjelentősebb írója, a nemzeti romantika megteremtője volt, népszerű író, akit csak "nagy mesemondó"-ként emlegettek. 1904. május 5-én Budapesten halt meg.
Jurisich Miklós utca - Újváros (Urbárium)
Jurisich (Jurisics) Miklós főúr, végvári kapitány 1490-ben született Zenggen, délszláv nemesi családból. 1527-ben jelentős szerepe volt abban, hogy a horvát rendek Habsburg I. Ferdinándot magyar királlyá választották. 1528-tól Fiume várkapitánya. 1529-ben Ferdinánd neki, mint horvát főkapitánynak zálogosította el Kőszeg várát, amelynek ettől fogva várkapitánya. Jurisich 1529-ben és 1530-ben királyi követként megfordult Isztambulban, a török Portán.
1532. nyár derekán Szulejmán török szultán Bécs elleni hadjáratra indult, augusztus 5-én a török sereg Kőszeghez ért. Kőszeg várfalai és tornyai ugyan elavultak voltak, de Jurisich Miklós a környékbeliekkel együtt is csak mindössze 800 védővel az ellenállás mellett döntött. A török hadat a korabeli túlzások 300-400 ezer főre tették, a valóságban ennek a fele lehetett, de így is iszonyatosan nagy volt a túlerő, 1532. augusztus 5.-28. között folyt a vár ostroma, a védők fele, 400 fő elesett, de sok volt a sebesült, nagy veszteséget szenvedtek a törökök is. Végül is Ibrahim nagyvezér, aki Jurisichot még konstantinápolyi követsége idején ismerte meg, augusztus 28-án azt ajánlotta fel, hogy a várkapitány menjen le a török táborba és színleg hódoljon meg. Augusztus 30-án Jurisich Miklós megjelent Szulejmán szultán előtt, s hozzájárult, hogy Kőszeg falára egy török zászlót tűzzenek. A törökök abbahagyták az ostromot, és továbbvonultak Bécs felé. Alig tűntek el az utolsó csapatok, a török zászlót levették a várfalról. Kőszeg hősi védelme három hétig feltartotta a török sereget, amely már nem is ment Bécs ellen, hanem Stájerországon és Szlovénián át hazavonult. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy Bécs alatt 200 ezer fős császári hadsereg gyűlt össze, és Szulejmán nem érezte magát elég erősnek egy ottani csatához.
Jurisich Miklós várkapitány és Kőszeg várának hős védői sokáig példaként szolgáltak a magyar végvárakban harcolók számára. A kőszegiek azóta a diadal emlékére minden nap 11 órakor meghúzatják a város templomaiban a harangokat; a hagyomány szerint ugyanis ekkor vonult el Kőszeg alól az utolsó török csapat (a déli harangszó egyébiránt már "foglalt" volt a nándorfehérvári győzelem emlékére).
Jurisich Miklós a hősi várvédelem után 1533-ban I. Ferdinándtól bárói címet kapott. 1537-től a vend vidék, 1538-tól Krajna főkapitánya volt. 1540-ben ismét Isztambulban járt követként. 1543. év vége táján halt meg.
