Regős Ági mindig meglep minket valami újjal, valami különös, bonyolult technikával, a digitális lehetőségek határait feszegetve, merészen át- átlépve. Most azzal lepte meg a battai közönséget, hogy a leghagyományosabb technikával – „csak rajzokkal” – állította elő képeit. Szénnel, ceruzával és kevés pasztellel. Csomagoló papíron.
Semmi elektronika, semmi "buhera". A hatás mégis meglepő, sőt megrázó. A rajzai tán még soha nem voltak ilyen személyesek. Régóta elkötelezte magát a nők ügye mellett, a női lét problémáiról szólt eddig is igen drámai módon. De most még jobban szűkített: az anya szólal meg, aki az értetlen és türelmetlen világgal folyton konfliktusba kerülő gyermekéért aggódik. A nagyon friss és éles élmények a legközvetlenebb technikát igénylik, az egyszerű rajzot. Ha tényleg "csak" rajzok lennének, elmennénk mellettük – magánügy! -, vagy tán egy kicsit sajnálkoznánk. De Regős Ági ezeket a vallomásokat monumentálissá teszi a rajzban szokatlanul nagy méretekkel. A nagy méret szinte beszippant, a néző belekerül a képbe, kénytelen azonosulni az alkotó problémáival. Mi több, rájövünk, hogy a kiszolgáltatott gyermek is mi vagyunk, a világ velünk is olyan értetlen és türelmetlen, mint ezekkel a kicsikkel, akik sehogy sem akarnak "egyformák" lenni.
A különösen erős kiállítás azt bizonyítja, hogy nemcsak a technikán, hanem a nagy tudással előadott hitelességen múlik a művek értéke.
A kiállítás július 16-ig látogatható az Óvárosi Közösségi Házban (Szent László út 56.) hétköznap 16 és 19 óra között.
